Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1978-1980 (Budapest, 1981)

N. Kiss István: A magyar marhatenyésztés jelentősége Magyarország és Közép-Európa számára a 16—18. században

drágább, mint az erdélyi. Májusban és júniusban pl. a 4,5 mázsás erdélyi ökör ára csak 75,6, illetve 67,6%-át tette ki a megfelelő állaténak. Valamivel kisebb a különbség az 5,6 mázsás állatoknál; itt ugyanis az erdélyi ökör már elérte a magyar árának 80,5, illetve 87,5%-át. A 18. század utolsó évtizedében a gyorsan növekvő népesség miatt már rendszeresen hoztak be erdélyi marhát a belső piac ellátására. Mint a fenti árkülönbségek mutatják, az Erdélyből behozott ökör az exportban továbbra is vezető szerepet játszó magyar ökör mellett gyengébb minőségűnek és kisebb értékűnek számított. (Lásd a 2. grafikont). Tekintve, hogy a 18. századi adatokat összegező 9. táblán az árakon kívül a súlykategóriákra is pontos adatokat találunk, meghatározhatjuk mind az átlagos, mind a különleges exportökrök csoportjában a 100 kg élősúlyra eső ezüstegyenérték alakulását. 12. tábla 100 kg marha (élősúly) átlagára ezüstgrammban idő Kelet-Magyaro. Alföld Nyugat-Magyaro. idő kii Lök. átl.ök. kUl.ök. át Lök. kül.ök. átl.ök. 1726 _ _ 64,1 62,4 91,5 75,6 1739 86,6 83,2 64,8 66,6 90,3 99,9 1758 — 96,5 97,4 106,4 77,3 1770 98,9 97,4 101,0 80,2 97,4 1770 ráadás nélk. 85,2 79,0 ? 7 7 7 A fenti adatok súlyozott átlagra vonatkoznak. Mint ismeretes az ökörár keletről nyugat felé haladva emelkedik, 1770 körül azonban úgy tűnik, hogy az árdifferenciák kiegyenlítődtek. A 9. tábla néhány szokatlannak tűnő értéke magyarázatra szorul. 1758-ban pl. a nehéz ökrök ára Nyugat-Magyarországon feltűnően magas volt. Ennek az az oka, hogy a jelentősebb nyugati megyékben (Mosón, Komárom, Sopron) ebben az évben alig volt kínálat 5,6 mázsás hízott ökrökből s így, mint pl. Veszprém és Tolna megyében, az olyan ökörért, amely éppen, hogy elérte a különleges minőségű állatok alsó határát (5,6 q), olyan árat fizettek, mint amilyent normális körülmények között csak a 6,5 q súlyú ökörért szoktak fizetni. Az alföldi nehéz ökrök ára 1768-ban szokatlanul magas szintet ért el. Ebben az esetben olyan áradatokról van szó, amelyek egy kisebb csoport kiváló minőségű, hízott marhára vonatkoznak. Végül tisztáznunk kell az 1770-es évben Kelet-Magyarországon említett ,Jiaadasch" hátterét (12. tábla). A Raadasch kifejezés a magyar ráadás szó átvett és torzított német formája. Példáink szerint a keleti országrészben az ökrökből álló exportcsordához, mint a vásárlónak adott ajándékot, bizonyos számú tinót is szoktak sorolni. A nagykárolyi uradalom elszámolásában az 50 különleges és 70 átlagos exportökörből álló szállítmányhoz még 40 tinót is odacsapnak, de ezek árát a haszon kiszámításánál már figyelmen kívül hagyják,

23 Ez azt jelenti, hogy az exportáló tőzsér minden három megvásárolt ökör után ingyen, azaz ráadásként kapott egy tinót. A ráadás 23. KP