Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1978-1980 (Budapest, 1981)

Balassa Iván: A munkaeszközök kutatásának ikonográfiái forrásai

nagyságú és súlyú vasszerszámokat használnak. Ez a tudásuk nemzedékről nemzedékre öröklődött, az elnevezések, melyek általában a használat helyét, vidékét jelölték, állandósultak, sokszor több évszázadon keresztül. A kapitalizálódó kereskedelem azonban ezeket az ismereteket rögzíteni igyekezett és így jöttek létre olyan kiváló tankönyvek, mint a Josef Wathner-é, 21 mely hatvan év alatt öt kiadást is megért. Ez a könyv, mint számos más társa, a vaskereskedőknek kívánt segítséget nyújtani, hogy hova milyen formájú árut szállítsanak. A könyvben összegyűjtötte a hámorok tapasztalatait, a helyszínen végzett felméréseket és mindenkit megkérdezett, aki a kérdésben hitelt érdemlő felvilágosítást tudott adni. Az így nyert adatokat ellenőrizte, tehát valóságos néprajzi gyűjtést végzett. Maga állapítja meg a szerző az első kiadás előszavában: ,Jch habe darin Alles aufgenommen, was mir meine durch viele Jahre an mähreren Plätzen gesammelten Erfahrungen lernte, und was ich durch gütige Unterstützung mehrerer schätzbaren Gönner und Freunde zur Vervollkommung dieses Werkes nachgeholt werden". Az akkori Magyarország területéről éppen 100 kapaformát sorol fel mindenütt pontosan megjegyezve annak nevét vagyis azt, hogy melyik vidéken, településen használják, a rajzuk pedig a lehető legpontosabb, ami ebben a korban elképzelhető. //. Pethe Ferenc okos kormánya magyar ekéje. 181 7. 21. WathnerJ. 1825.