Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1975-1977 (Budapest, 1978)

Lippóczy Norbert: Lengyel bor-útlevelek a XVIII. század első feléből mint a tokaji borok kísérői

kedvéért L. N.). A jobb hitel végett saját kezemmel írom alá. Dukla, 1719. január 25-én. Morski József." A fentiekből kiderül, hogy a szerényebb földi javakkal bíró lengyel kisnemes maga kerekedett útra a főurak asztalánál megízlelt tokajiért. Ez esetben minden valószínűség szerint a feltűnően kis mennyiségű bor indokolta a bor-útlevél mellőzését. A következő okmány szövege már minden kertelés nélkül kifejezi azt a gyanút, amely a külföldön bort vásárló nemességet terhelte és amely ez időben már nyílt titokként közszájon forgott. Grybówot nagy áruforgalma tette jelentőssé és vámkamarája mellett ,,Nótárius Juratus" is működött benne. Bobinski Jan, krakkói „bulgrabia" (várgróf) megbízottja, Gostkowski Szaniszló ünnepélyes esküt tett 1727 februárjában Magyarországról hazatérőben, — Slowinski, grybowi Nótárius Jurátus előtt.

21 Az okmány túloldalán látjuk, hogy a formaságokat az eskütétel napján intézte el a vámhivatal is. Ez esküben nemcsak arra esküszik meg Gostkowski, hogy a 14 hordó bort és egy antalt a töltögetésre, (mint az eskü szövegében olvasható), Bobinski várgróf saját szükségletére és Bobinski saját pénzén (sic!) vásárolta meg, de kiemeli esküjében azt is, hogy az ,,sem kereskedésre, sem megvesztegetésre nem lesz fordítva" („a nie na handel, ani na przekup"). E drasztikusnak tetsző megszorítások arra szolgálnak bizonyságul, hogy a nemesség úgynevezett saját szükségletére vásárolt bora a legkülönfélébb visszaélésekre adott alkalmat. A vámmentesen behozott bor továbbeladása nagyon is csábító lehetőség volt az erősen megcsappant főúri jövedelmek ilymódon való kiegészítésére. Talán a legérdekesebbek egyike a Szaniawski Konstantin krakkói püspök által Muszynán, 1725 januárjában kiállított okmány, mely a tarnowi múzeum birtokában van. E sajátkezű írásában a püspök hivatkozik a kincstartó által 100 hordó bor behozatalra kiadott külön útlevélre, melyet még megtold (persze, önmaga ott helyben! L. N.) 30 és 2 hordóval; ez utóbbi kettő a töltögetésre szolgált. Az együttesen 132 hordót „e helyről" (tehát Muszynáról) vízi úton, tutajokon küldi további útjára. 30 hordót Radlówba irányít, a többit varsói palotájába. Ez újabb bizonyítéka annak, hogy a kis Poprád folyón, természetesen magas vízállás idején, tekintélyes árumennyiséget szállíthattak tutajokon az ország belsejébe. Muszyna is határmenti vámállomáshely volt a régi magyar kereskedelmi úton, ahová Kassán és Eperjesen át, tengelyen, négylovas szekereken nehéz kaptató utakon jutott fel a szállítmány.

2 2 A Poprád Ó-Szandecznél (lengyelül Stary Sacz) ömlik a Dunajecbe, míg a Dunajec Ujscie Solne mellett torkollik a Visztulába. Szaniawski püspök borából 30 hordót Tarnówtól északnyugatra kb. 15 km-re a Dunajec partján fekvő Radlówban raktak ki, a püspök ottani falusi rezidenciáján. A szállítmány további útja a fent említett Ujscie Solnán át vezetett, ahol a hordókat a hajókra - skutokra — rakták át, hogy aztán a 100 hordó bor rendeltetési helyére, Varsóba a főpap ottani palotájának a pincéjébe jusson. 21. L. TV. Az okmány a Zielona-Gora-i Borászati Múzeum tulajdona. 22. Slawski T. 1968. 166.