Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1975-1977 (Budapest, 1978)
Lippóczy Norbert: Lengyel bor-útlevelek a XVIII. század első feléből mint a tokaji borok kísérői
Jellemző egy akkori főrangú pap fényűző háztartására, hogy Szaniawski Konstantin püspök 1727. január 4-én, tehát alig 2 év múltán Kielcében újabb 30 hordós szállítmányra állíttatott ki bor-útlevelet. Sajnos, az útlevél hátlapján nincs feljegyezve, hogy a „magyar utak" melyikét választotta a megbízott. . . Reszewski Úr (,,i posylam Sluge mego Pana Reszewskiego"). 23 Ha megvizsgáljuk az említett 16 okmány hátoldalát, csak 3 példányon hiányzik a vámhivatal feljegyzése; a többi 13 szállítmány ellenőrzését Lengyelországban 3 alkalommal Dukla, 2 esetben Gorlice, majd egyszer-egyszer Rymanów-Lesko, Baligród-Lesko és Zmigród vámőrsége végezte el. Ez esetekben a megbízottak Tokaj-Hegyaljáról Homonnán keresztül, a Kárpátok hágóinak egyikén, a duklain vagy a lupkowin át jutottak el Lengyelországba. Más bevásárló megbízottak Tokaj-Hegyalj ár ól kiindulva, Vizsolyon keresztül, Kassának vették útjukat, majd Eperjesen s Orlón át jutottak el Muszynára és onnan Grybówba. Kros'cienko vámállomás esetében, amely Lubomirski herceg bor-útlevelének a hátlapján szerepel, Kassa és Eperjes után Ó-Lublónak fordulva, Nedec vára felé vették útjukat a bevásárlók és így jutottak el a tekintélyes, tutajozásra majd minden időben alkalmas folyóhoz, a Dunajechez, amely Kroscienko alatt folyik. A lengye l-magyar kereskedelem egyik legforgalmasabb és legfontosabb útvonala maga a Dunajec folyó és a völgyében vezető út volt. Kros'cienko vámállomás volt Kislengyelország, azaz Malopolska délnyugati határán. Ezt az országrészt, amely a XVIII. század végén Ausztriához került, az osztrákok Galíciának nevezték (L. N.). Lubomirski József herceg 20 hordós szállítmánya, melyet Kroscienko alatt raktak tutajokra, Czchówig „hajózott", ahonnan a legrövidebb út vezetett a Lubomirskiek családi fészkéhez, a ma is jókarban fennálló pompás és hatalmas Wisnicz várához. íme, a rendelkezésünkre álló (csekélyszámú) 55 borbehozatali okmány adatanyaga és tanulságai. E rövid és szerény elemzés inkább csak ösztönzésül kíván szolgálni a kutatóknak, különösképpen azoknak, akiket a tokaji bor Lengyelországba irányuló kivitele érdekel. Nemcsak az 1714-1728. évi időszakban, amelyet a tárgyalt okmányok felölelnek, de korábban és később egyaránt minden valószínűség szerint sok ilyen írást állítottak ki. Lengyelország levéltárai és könyvtárai minden bizonnyal még sok ilyen okmányt őriznek. Ezek felkutatása és feldolgozása - úgy vélem - hálás feladat lenne, sok Tokaj-Hegyalját érintő adatra vethene még fényt. Az 1764. évvel megszakad a bor-útlevelek kiállításának lehetősége, ez évben a konvokációs szejm (nemesi országgyűlés) teljesen megszüntette a nemesi vámmentesség kiváltságát. Sok „dicsőséget" e bor-útlevelek nem hoztak kiállítóiknak, hiszen ha az okmányokba, illetve a kulisszáik mögé mélyebben betekintünk, kitárul előttünk a Szász Ágoston korában élő főrangúak tobzódó, könnyelmű élete, amely végeredményben magát Lengyelországot is romlásba vitte. Természetesen e fényűző élethez a jó bor is 23. L. N. A „Szolga" nagy betűs írása a megbízott nemesi származását jelzi.
