Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1975-1977 (Budapest, 1978)

Lippóczy Norbert: Lengyel bor-útlevelek a XVIII. század első feléből mint a tokaji borok kísérői

Visszatérve Przezdziecki emlékezéseihez, befejező szavaival folytatjuk: „A lengyel urak jól ismert utakon jutottak el a bortermelőkhöz vagy az elsőkézbeli tokaj-hegyaljai kereskedőkhöz és vásárolták meg a legjobb borokat. E borok hosszú gyakorlattal rendelkező pincemesterek kezében váltak „nagy borokká" a lengyel főúri paloták tágas pincéiben. így keletkezett a közmondás, hogy „Vinumin Hungária natum, — in Polonia educatum", hiszen a leánygyermek születése alkalmával hozatott bort csak az esküvőjén adták az asztalra! E pincék borkészlete egy-egy főúri ház igazi kincstára volt és alapja a bőkezű vendéglátásnak, mely örökségképpen a mai napig, mint a régi lengyel világ egy szép erénye maradt reánk. Ezekkel a szavakkal fejezi be Przezdziecki írását. A bor-útleveleket felhasználásuk után eredetileg az alkincstárnok (podskarbi) levéltárában őrizték. Lengyelország utóbbi három viharos évszázadában a levéltárak jó része elpusztult s velük ezeknek az érdekes kereskedelemtörténeti okmányoknak a száma is nagyon megcsappant. E nyugtalan idők során e bor-útlevelekből sok szétszóródott az országban, sőt külföldre is elkerültek és ma számos múzeum és gyűjtő őriz néhány példányt e becses okmányokból. A lengyel múzeumokba és gyűjtőkhöz került 16 bor-útlevelet megvizsgáltuk. Ezek az okmányok hasznosabbak, mert teljes szövegben, sőt a túloldalukon (sajnos nem mindegyiken) fellelhető vámhivatali feljegyzésekkel maradtak ránk. 3. kép. Przebendowski Jan Jerzy királyi kincstartó által 1714-ben Denhoffné, Radziwill hercegnő számára kiállított bor-útlevél Időrendben áttekintve az okmányokat, megállapítjuk, hogy az első hármat még Przebendowski kincstartó állította ki, illetve írta alá. A legkorábbit, amelynek másolatát közöljük, Przebendowski 1714 januárjában állította ki Denhoffné, született Radziwill