Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1975-1977 (Budapest, 1978)
Nováki Gyula: Régi szántóföldek nyomai a Börzsönyben
lehettek, de idővel beleolvadtak az örökös szántók közé és irtvány-jellegüket elvesztették. Lehetséges, hogy ez a folyamat a középkorig visszanyúlik. 19 c) Utóbbiakhoz közvetlenül csatlakoztak a tipikus irtványföldek. Szabálytalan alakban és minden rendszer nélkül helyezkednek el, egyre magasabb hegytetőkön, köztük kisebb-nagyobb szabadon hagyott sávok vannak. Egyértelműen arra utalnak, hogy egy-egy rövidebb időszakra felfogott kisebb területekről van szó, amint erről fentebb már szó esett. A meg-megismétlődő újra feltörések nem mindig követték a korábbi irtvány föld határait, az 1779—1780. évi térkép tehát csak az adott évekre mérvadó. Ez a térkép szemléltetően mutatja a XVIII. század allodiumainak megerősödését, valamint a jobbágyok és zsellérek számára az egyetlen lehetőséget a földszerzésre, az irtványföldeket, amelyeket a XIX. század közepéig használtak. A nagybörzsönyi Rustok hegy szántóföldjeit a régi térképek nem részletezték, ezért itt nehezebb következtetéseket levonni, de a bernecebaráti példa alapján itt is hasonló folyamat játszódott le: az irtványföldek idővel felterjedtek a hegy legmagasabb részére is, de amíg az alsó részek állandó szántóföldekké váltak, addig a felső részen megőrizték irtványjellegüket, majd a XIX. század 2. felében itt is megszűnnek. A börzsönyhegységi erdők szabad használatára utalnak az 1769. évi úrbéri összeírások, melyek szerint az általunk tárgyalt környéken Nagybörzsöny, Kemence, Bernece és Hont határában a fát ingyen hordhatták az erdőből és a makkoltatást is engedélyezték Külön nem említik, de ebből nyilvánvaló, hogy az irtásoknak sem volt akadálya. Arra nem ismerek adatot, mennyi idő elteltével kellett bizonyos dézsmát beszolgáltatni a földesúrnak. Szántóföldjeikről általánosságban csak annyit jegyeznek meg, hogy többnyire dombos helyen vannak, trágyázásuk nehéz, némelyiknek lehetetlen. 20 Egyedül Baráti (ma Bernecebaráti) határából említenek „Antiqua Exstirpatura"-t, de közelebbi adatok nélkül. 21 A Rustok és a Jelene hegy egykori szántóföldjeinek hossza különböző. Ezek ugyan nem tartoznak a nagyon hosszú formák közé, de itt is az ágyekék használatára kell gondolnunk, amelyek már a középkorban elterjedtek. Az időrabló, nehézkes fordulók számát igyekeztek csökkenteni a földek minél nagyobb hosszával. 22 A két vizsgált területen azonban kisméretű parcellák nyomait is találjuk, a térképen és a valóságban egyaránt, ahol szántani talán nem is lehetett és inkább kapás művelésre következtethetünk. Az irtványföldek megművelése nem tekinthető egységesnek, ezt elsősorban az adott földrajzi körülmények befolyásolták, így pusztán ennek alapján nehéz a korukat megállapítani. 23 19. A Bernecebaráti feletti fennsíkon volt a 2. világháború után megszűnt Csitári major. A Csitár helynév Hont mellett 1272 óta szerepel oklevelekben, de eredete valószínűleg visszanyúlik a X. századba. Jelentése alapján fémművesek telepére következtethetünk (Heckenast G. 1970. 27-30, 95), de feltételezhetjük, hogy közvetlen környékükön földet is műveltek és ez a tárgyalt terület szántóföldjeinek régi eredete mellett szólna. A zavaró csak az, hogy Csitár helynév az említetten kívül Hont községtől DK-re is van és az oklevelekből nem derül ki, melyikre vonatkoznak. 20. OL C. 59. Tabelláé urbariales comitatus Hontensis. Filmtár 4177, 4178. 21. Uo. Fümtár 4177. 22. Belényesy M. 1956. 521.; Balassa I. 1973. 151, 278. 23. Hegyvidékeken napjainkban is találunk magasan fekvő kis parcellákat, amelyeket többnyire csak kapával lehet megművelni. Pl. a Hegyközben (Balassa/. 1964. 51.), vagy a szűk völgyben fekvő Bükkszentlászló felett emelkedő Nagysánc nevű hegyen.
