Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1975-1977 (Budapest, 1978)

Nováki Gyula: Régi szántóföldek nyomai a Börzsönyben

A fentiek megismerése után került sor a Ny-i oldalon ma is jól látható őskori sánc átvágására a VIII. kutatóárokkal (7. kép). Ennek a szerencsés véletlennek köszönhető, hogy itt a sáncot és a szántóföld szélén később kialakult kősort sikerült szétválasztani. Itt ugyanis a kettő egy és ugyanazon a helyen van: Az őskori sánc faszerkezetének elszenesedett maradványai és az égett földdarabok a ma látható sánc-gerincen kívül, a lejtő alatt kerültek elő. Ez szokatlan jelenség, mert a sáncok faszerkezete mindig a legmagasabb részben rejtőzik. Erre azonban magyarázatot ad a sánc ma látható legmagasabb részében és ugyanitt a felszínen is található sok, lazán egymáson heverő nagyméretű kő, valamint a kutatóárok belső végénél kezdődő, finomabb szerkezetű szántóföld rétege. A köveket a szántáskor az itt húzódó őskori sánc belső oldalára dobták és ezáltal kissé beljebb kőhalmaz keletkezett, eltüntetve a felszínről a sáncot. A Ny-i őskori sánc a sűrű, bozótos erdőben tekintélyes magasságot mutat (1-1,5 m), de igen valószínű, hogy az egykori szántóföldekről eltávolított köveknek köszönheti mai alakját ezeken a részeken is. A sánc vonalának folytatásában, az őskori lakótelep É-i oldalán, erőteljes terasz húzódik. Mivel a hegy itt nem köves, erre nem került kősor, az őskori sánc és a jóval későbbi szántóföld széle közös terasz alakjában maradt ránk. Az őskori sáncon belüli egykori lakótelep ÉNy-i részén, az enyhe lejtőjű nagykiterjedésű, elbokrosodott legelőn több, határozott vonalú, vagy elmosódott terasz látható. Ezek egyikét a IX. számú kutatóárkunk vágta át. A terasz szélén 60 cm vastag, végig egységes, porhanyós, sötétszürke réteg volt, sok őskori edénytöredékkel és égett sártapasztörmelékkel. Alatta már a természetes eredetű sziklás talaj lejtett egyenletesen. A kultúrréteg a terasz szélétől felfelé és lefelé egyaránt elvékonyodott, ami a terasz mesterséges eredetét bizonyítja. Legvalószínűbb, hogy ez is, a többi terasszal együtt, a földművelés emléke. Meg kell azonban említeni, hogy a szomszédos Magyarhegyen és a Csóványos túloldalán lévő, a Rustoktól kb. 8 km-re fekvő Pogányvár hasonló korú őskori sáncvárán belül is vannak teraszok. Utóbbi két hegyen nincs nyoma földművelésnek (amit többek között már a 714, illetve 826 m tszfm és a meredek hegyoldalak is valószínűtlenné tesznek), a teraszok az őskorban az erősen lejtő belső terület lakóházai részére készültek. Ezért a Rustokon a sáncon belüli teraszoknál ugyancsak felmerülhet az elsődleges őskori eredet és ez esetben (a Ny-i sánchoz hasonlóan) ezekhez igazodott a szántóföldek széle. Az őskori sáncon kívül Ny-ra és ÉNy-ra további kősorokat találunk, részint sűrű erdőben, nagyobbrészt azonban elbokrosodott, a beerdősülés útján lévő nyüt részeken. Legalul egyszerű föld-terasz zárja a sort, itt úgy látszik már nem volt köves a talaj, majd a hegyoldalnak a meredekebb része következik, amely nem volt alkalmas földművelésre. Az itteni kősorok és a föld-terasz annyira nyilvánvalóan egykori szántóföldek szélét jelzik, hogy itt régészeti feltárásra nem volt szükség. Meg kell még említeni, hogy az itt közölt térképen kívüli területen, a sánctól DNy-ra kb. 400—500 méterre egy füves hegynyereg két szélén ugyancsak éles, terasz alakú perem tanúskodik az egykori szántóföldről. A kősorok és föld-teraszok által határolt szántóföldek mérete a legkülönbözőbb, ami elsősorban a terepadottságok következménye. Hosszuk általában 100—130, szélességük 15-35 m között váltakozik. Ettől eltérő az őskori sáncon belül két rövid terasz