Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1975-1977 (Budapest, 1978)

Nováki Gyula: Régi szántóföldek nyomai a Börzsönyben

feletti parcella 8—9 m szélessége, az ÉNy-i sánc alatt pedig 380 m hosszú szántóföldet jelez a kősor, illetve terasz. Az őskori telep K-i végében, a legmagasabb platón megnyúlt, ovális alakú szántóföld körvonalán helyezkedik el a kősor, 120X 75 m átmérővel. Utóbbi közelében, tőle Ny-ra a lefelé futó kősor vízszintes parcellák közös záróvonalát jelenti. Utóbbi helyen a szántóföldek hosszát a sűrű fiatal fenyves miatt nem lehetett megállapítani, de hosszuk a 100 m-t aligha érte el. A Rustok hegyen az ásatással tehát egy későbronzkori sáncvárat sikerült megállapítani, de az ugyanitt lévő szántóföld-nyomokról régészetileg csak annyit tudtunk meg, hogy az őskori sáncnál fiatalabbak, a kövek között talált kis háromláb töredéke pedig a későközépkor és a XVIII-XIX. század közé helyezi a korukat. Ennél közelebbi időpont megjelölését régi térképek alapján kísérlem meg. Az előttem ismert legrégebbi ábrázolás a 1. katonai felmérésből származik, az 1782—1783. évekből (8. kép).

4 Az eléggé sematikus, részletekre ki nem terjedő térkép szerint a Rustok egész Ny-i lejtője fátlan terület volt. Mivel a szántóföldek és legelők, rétek sehol sincsenek megkülönböztetve, nem világos, a Rustok teljes területe szántóföld volt-e akkor, vagy rét és legelő, vagy mindkettő. A hegytető alatti részen a fákétól eltérő jelölést látunk, valószínűleg bokros, cserjés területen, ami a valóságnak megfelelhetett, mert itt meredekebb rész következik, ahol szántásra nem lehet gondolni és csak lejjebb következik ismét lankásabb lejtő. Hasonló kérdés elé állít bennünket a 2. katonai felmérés is, 1840—1845 közötti időből (9. kép).

5 Itt az erdőhatárok már határozott vonallal tűnnek fel és az ásatással megvizsgált területen egy nagyobb részt fátlannak jelez, belül pedig bizonytalan vonalakkal nyilván a teraszokat, kősorokat kívánták érzékeltetni. A DNy-ra eső hegynyereg környékén ugyancsak fátlan részt találunk a térképen, ahogyan a valóságban ma is van és — mint azt már fentebb említettem — az egykori földművelés biztos nyomai ismerhetők fel. Ez a térkép nagy vonalakban már azonosítható a saját eredményeinkkel és e szerint a szóban forgó szántóföldek területe a XIX. század első felében még nem erdősült be. Használatukra (szántó, parlag, legelő) azonban nem kapunk felvilágosítást. Viszonylag pontos felmérés volt az 1855. évi kataszteri térkép, amelyen „Ack." felirat szerint a Rustok Ny-i lejtője legnagyobbrészt szántóföld volt. A domborzati viszonyok ugyan nincsenek feltüntetve, de méréssel megállapítható, hogy a hegytetőig nyúltak a földek. Ez a térkép azonban a részletekre nem terjed ki és az „Ack." feliratos rész magába foglalja a hegyoldal olyan nagyobb részeit is, ahol soha nem lehetett szántóföld. Az előkészítő 1852. évi felmérés idején mindenesetre még nyüt, fátlan területeket találtak a Rustok Ny-i lejtőjén. A jegyzőkönyv összesen 113 hold és 300 négyszögöl szántóföldet tüntet fel, amiből azonban 50 hold már használaton kívül állt („unproduktiv"). Utóbbiak elhelyezkedésére közelebbi adataink nincsenek, de feltehetően a magasabban fekvő területek felhagyását jelentik.

6 4. 1. katonai felmérés XIII. 16. 5. 2. katonai felmérés XXXI. 46. 6. Nagybörzsöny kataszteri térképét (1855) 1.: OL S-78. A felvételi jegyzőkönyveket (1852): OSzK Térképtár 52/62. Utóbbi mellékleteként a kataszteri térkép kisebbített, színezett másolata szerepel.