Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1975-1977 (Budapest, 1978)

N. Kiss István: Bécs húsellátásának válsága (1770-1773) (Marhaexport, politika és profit)

Eszerint a mészárosok minden kimért ökör után 17—20 Ft haszonra tettek szert, ami a vételárhoz képest 30—35 %-os nyereséget jelent. Csakhogy a valóságban ez a haszon jóval szerényebb; nem ismerjük ugyanis a rezsi-költséget (forgótőke utáni kamat, üzemfenntartás, adók, stb.), amit a haszonból le kell számítani és azokat a veszteségeket, amelyek, a fizetés vontatottsága miatt, a bőr és faggyú eladásánál érték őket. A reális haszonkulcs mérlegelésénél mindezt figyelembe kell venni. A FLD haszna kisebb, viszont csak minimális rezsi terhelte őket, mert az ökörvásárlás és hajtás minden gazdasági, technikai és adminisztrációs gondja a Habermayer testvérekre súlyosodott. Badenthal úr monopol-szervezete, a könyvelőkön kívül, alig néhány embert foglalkoztatott. Nyeresége állatonként a következőképpen alakult: A nyereség, a 6,3 Ft az átvételi ár (51,55 Ft) 12,2 %-át tette ki. Összege, az eladott állomány alapján, 540 300 forintra rúgott. Badenthal ezt a hasznot úgy szerezte, hogy a mészárosoktól befizetett pénzt utólag elszámolta a csordákat lényegileg hitelbe szállító Habermayerekkel. Nem csoda, hogy amidőn 1773 elején bejelentette a FLD fizetésképtelenségét és csődjét,

64 az Udvari Kamara és a M. Kir. Udvari Kamara elnökei, a magyar kancellár és a Helytartótanács Consilium Oeconomicuma egyaránt azt kérdezték: hová lett Badenthal úr fél milliós haszna? ! Végeredményben az ökrönként mintegy 29 Ft-os nyereség, — a rezsit nem számítva — 22 %-a a FLD-nak és 78 %-a a bécsi mészárosoknak jutott. Tegyük még hozzá, hogy a mészárosok által fizetett 56,4 Ft-os vételár kb. azonos volt a korabeli bécsi piaci árral, de az állomány minősége a piacon általában forgalomba kerülő ökrökénél sokkal jobb volt. Átlagosan 632 kg súlyú marhákat csak Badenthal, illetve a Habermayerek szállítottak. Részesedtek-e ebből a haszonból, s miként a fővállalkozó Habermayer testvérek? Szerződésük szerint kötelesek voltak minden nyereségüket leadni Badenthalnak, aki állatonként 1 Ft tiszta nyereséget biztosított volna számukra. A Habermayerek panasza szerint a FLD hátralékban maradt járandóságuk egy részével. Megítélésünk szerint azonban a szóbanforgó szerződést maguk a Habermayerek sem tartották be. A marhafelvásárlás során könnyen szerezhettek külön hasznot, s bár ez tilos volt, mint az alábbi kalkuláció mutatja, könnyen megtehették. A Habermayerek 51,55 Ft-ot kaptak egy ökörért, amelyet ők a Dunántúlon kb. 35 forintért vettek meg. Igaz, hogy ezek csak 5 mázsás állatok voltak, melyeket még hizlalni kellett. Korabeli elszámolásokból tudjuk, hogy a szállítás és takarmányozás költsége a felvásárlási árat kb. 17%^kal emeli meg, ami jelen esetben 6 Ft. A hizlalás költségére további 6—7 forintot számítva, 64. Az udvari különbizottság 1774. május 4-i jelentése: az aktív és passzív állag egyensúlyban van, készpénzkészlet nincs! A vizsgáló hatóság nem tesz említést a Húsellátási Igazgatóságot terheló' 370 000 forintos tartozásról, amelyet a magyar hitelezó'k peres úton követelnek. AG 1773. No 2490. hivatalos haszon (purum lucrum) a fél-krajcáros különbség hozama 1,5 Ft 4,8 Ft 6,3 Ft