Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1975-1977 (Budapest, 1978)
N. Kiss István: Bécs húsellátásának válsága (1770-1773) (Marhaexport, politika és profit)
esetében, ott a felhozatal nagyságát a téli hónapok takarmányhiánya határozza meg. 44 Milyen mértékű volt a marhafelhajtás szezonális ingadozása Bécsben, s gátolta-e jelentősebb mértékben a húsellátás folyamatosságát? A szezonális ingadozás elég jelentős, bár az 1770. évi magas arányt indokolja az a körülmény, hogy az adatok csak fél évet reprezentálnak. Bizonyos hónapokban 1771-ben és 1772-ben is elérte a felhajtási többlet a 27—28 %-ot, ezek a hónapok azonban korántsem mindig ugyanazok. Két és fél év alatt május, október és november kétszer, január, július, augusztus és szeptember pedig egyszer tűnik ki átlagon felüli marhafelhozatallal. Ez a megoszlás halványan utal ugyan a marhafelhajtás tetőzésére az őszi és tavaszi hónapokban, de a másik négy hónap szétszórtsága nem foglalható semmiféle rendszerbe. A bécsi ökörfelhajtás havi átlaga, darab 45 12 havi átlag 9 havi átlag 3 havi átlag különbség 1770 2474 2049 2899 + 41,4 % 1771 2859 2651 3415 • 28,8 % 1772 2850 2615 3321 * 27,0 % A Habermayerek ágensei Magyarország valamennyi tenyésztési körzetéből vásároltak marhát, s igyekeztek a szállítást egyenletessé tenni. Ez részben sikerült is, amit éppen az mutat, hogy nemcsak az őszi, vagy tavaszi hónapokban tudtak nagy tömeg marhát Bécsbe irányítani, hanem más időszakokban is. Végül is a piacra juttatott ökrök számának szezonális ingadozása rendszertelenebb és kisebb volt annál, semhogy a húsellátás folyamatosságát és egyenletességét megzavarhatta volna. A szállítási szerződés szerint, — mint már jeleztük — minden pár ökörből 11,5 fontmázsa húst kellett kitermelni, eszerint egy ökör vágósulyának 5,75 fontmázsát, azaz 322 kg-ot kellett nyomni. Ezt a szintet a marhaszállítmány súlya két- és fél év alatt nyolc hónapban 46 elérte, sőt meghaladta. Összesen 18 049 ökör, a teljes állomány 21,6 %-a nehezebb, jobb minőségű volt a kikötött szintnél! Az állatállomány többi része (78,4 %) is alig maradt el a szerződésben rögzített súlyhatártól. Akadtak ugyan a vizsgált időszakban olyan hónapok, amikor a felhajtott ökrök súlya nem érte el a 322 kg-os határt, de a különbség minimális! 1770-ben az évi súlyátlag 0,8 %-kal magasabb, 1771-ben 3,3 %>-kal és 1772-ben 1,4 %-kal alacsonyabb a szerződésben kikötött maximális szintnél. A korabeli szakértők szerint is magas szállítási súlyhatárt a felhajtott ökrök egyötöde felmülmúlta, közel négyötöde pedig 96,7—98,6 %-ig teljesítette. Harminc 44. Genf város húsellátására 1702-1703-ban, havi átlagban 54, a január-márciusi időszakban viszont havi 108 ökröt vágtak le. 1776-ban már 191 állatra rúgott a havi átlag, mely azonban a fenti három hónapban a havi 222 vágóállatot is elérte. Piuz, A. M. 1975. 37-41. 45. 1772-ben négy olyan hónap akadt, amikor a marhafelhajtás messze az átlag fölé emelkedett. Lásd F/L és F/m. 46. 1770-ben július, augusztus, szeptember; 1771-ben március és 1772-ben július, augusztus, szeptember.
