Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1975-1977 (Budapest, 1978)
N. Kiss István: Bécs húsellátásának válsága (1770-1773) (Marhaexport, politika és profit)
tik és Badenthal további próbálkozásai csak rontották a kibontakozás esélyeit. A hitel megbénulása katasztrofálisan csökkkentette a belső marhakereskedelmet és az exportot. Öt hónapig tartó helyzetelemzés, vizsgálat, tárgyalás és vita után elodázhatatlanná vált a válság rendezése. A magyar marhakereskedők az uralkodó fenti feltételét, mint az adott helyzetben megvalósíthatatlant, visszautasították. 30 Május 25-i, június 2-án megismételt döntésüket a kancellária felterjesztette Mária Teréziának, aki erre felszólította Eszterházy kancellárt, hogy tegyen javaslatot: fenntartható-e még a FLD — persze nem erőszakolva tovább a régi húsárat, — vagy talál-e a kancellár a cél biztosítására más alkalmas utat és módot? A június 14-i kancelláriai felterjesztés leszögezi: jelenleg semmiféle alkalmas módot nem lát a probléma megoldására. Az ország adózó polgárságának megnyugtatására viszont helyesnek látszik, hogy őfelsége a hitelezőket kielégítse. 31 Bár az álláspontok most már egyértelműen tisztázódtak, a döntés továbbra is késett! Mind a hitelezők, mind a magyar megyék és városok újabb kérelmekkel halmozták el a kancellárt: engedélyezze az uralkodó kifizetésüket. 32 Mária Terézia pedig a magyar kancellárt sürgette, keressen olyan megoldást, amely az ő felfogása szerint biztosította volna a főváros húsellátását. Ekkor már nincs szó Badenthal, illetve a FLD további támogatásáról. A magyar kancellária megismétÜ: pillanatnyilag nem lát megoldást, de szükségesnek tartja a hitelezők ügyének rendezését. 33 A kancellária újabb (aug. 9-i) felterjesztésére aug. 27-én adott válaszában Mária Terézia a következő döntést hozta. „Miután (a hitelezők) a jelenlegi áron még 3 éven át tartó marhaszállítás kötelezettségét a nekik felajánlott támogatás fejében sem kívánták vállalni, úgy vélem, hogy az üggyel, mint magánszemélyek dolgával, nem foglalkozom tovább; a Habermayer testvéreket pedig utasítsák arra, hogy követelésüket kizárólag törvényes úton keressék". 34 Az uralkodó döntése nem azt jelentette, mintha Mária Terézia kétségbe vonta volna a hitelezők követeléseit, csupán azt, hogy magán-per indítására utasította őket. Más dolog az, hogy az érintettek véleménye szerint, kárpótlásuk lehetősége így a ködbe veszett. Éppen azért mind a Habermayer fivérek, mind a többi marhakereskedő moratóriumot kértek saját hitelezőikkel szemben, nehogy azok mindenükből kiforgassák őket, miközben ők Badenthal ellen indított perük lefolytatására várnak. 35 Egyidejűleg fenti döntésével, az uralkodó levelet intézett a magyar kancellárhoz, melyben a magyarországi húsárak csökkentését és a török alattvaló kereskedők illegális tevékenységének üldözését sürgette. Az utóbbiak (ti. görök és szerb kereskedők) magyar területen tömegesen felvásárolják a marhát, hogy az örökös tartományokban nagy haszonnal eladják őket. így állandó áremelkedést okoznak („eine fortwährende Steigerung des Vieh-Preises"). 36 Mária Terézia ezúton is a bécsi húsárak kedvező alakulását óhajtotta elősegíteni. 30. AG 1773. No 2626 és 2638. 31. „Cancellaria nullum absolutem modum videret". AG 1773. No 2637. 32. Lásd a 14. jegyzetet. 33. AG 1773. No 3382. 34. Az uralkodó döntését a M. Kir. Udvari Kancellária eló'terjesztésére adott sajátkezű feljegyzés rögzíti. AG 1773. No 4467. 35. AG 1773. szeptember 10. No 4864 cs október 6. No 5322. 36. AG 1773. augusztus 27. No 4466.