Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1975-1977 (Budapest, 1978)

N. Kiss István: Bécs húsellátásának válsága (1770-1773) (Marhaexport, politika és profit)

BÉCS HÚSELLÁTÁSÁNAK VÁLSÁGA (1770-1773) (Marhaexport, politika és profit) N. KISS ISTVÁN I. Bevezetés Közismert az a szerep, amelyet a magyar marhaexport

1 az osztrák örökös tartományok húsellátásában évszázadokon át játszott. A XV. század vége óta a zömmel délnémet és velencei piacra tartó marhaszállitmányok egy jelentős részét már AlsóAusztria és Csehország szívta fel, elsősorban Bécs és körzete. Trendjében az osztrák részesedés aránya a XVI. és XVII. századon át tovább nőtt. A XVIII. század hetvenes éveiben a marhaexport 76 %-a az osztrák örökös tartományokra, 21 %-a pedig a monarchia többi részére esett. Bécs húsellátásának biztosítására a kormányzat olyan vámrendszert alkotott, amely a délnémet és velencei kivitelt lehetetlenné tette. 1770 után a nyugatra szállított magyar ökröknek már 40—45 %-a, mintegy 30 000—35 000 állat a bécsi piacra került.

2 Mária Terézia mindvégig elsőrangú politikai kérdésnek tekintette Bécs húsellátását, bár ezt a nézetét még az államtanács (Staatsrat) számos vezető politikusa sem osztotta, így pl. 1765-ben Borié tanácsos az uralkodó aggodalmát a tények tükrében megalapozatlannak és az egész birodalom szempontjából káros hatásúnak tartotta. „Helyes lenne az, hogy egyetlen város előnye végett figyelmen kívül hagyjuk egész királyságok és tartományok jólétét és élelmezési helyzetét? Nem spekuláció, hanem realitás, amit a valóságban a tapasztalat is igazolt, hogy a bécsiek puhaságukban valami olyantól tartanak, amitől nincs miért félniök. A legutóbbi háborúban is (1756—1763) tömegesen hajtották ki a magyar marhát, Bécs szükségleteit mégis fedezni tudták".

3 Függetlenül attól, hogy Mária Terézia valóban elfogult volt-e Bécs húsellátásának kérdésében, vagy sem, az 1770-re kialakult középeurópai éhínség a császárvárosban is drámai helyzetet teremtett. Nem került ugyan sor olyan drákói 1. Az európai összefüggésekre vonatkozóan: Picki, O. 1973. 143-167. - Westermann, E. 1975. ZAA. - Prickler.H. 1973. 131-144. - Valentinitsch, H. 1973. C/I 213-247. - Vogt.J. 1974. 444-454. 2. W Kissi. 1977. 3. Wiener Haus-, Hof- und Staatsarchiv, Staatsrat 1765. No 846 (Az eredeti anyag 1945-ben elpusztult!) Borié tanácsos állásfoglalása, idézve Eckhart,F. 1922. 212-213., 304.