Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1975-1977 (Budapest, 1978)

N. Kiss István: Bécs húsellátásának válsága (1770-1773) (Marhaexport, politika és profit)

intézkedésekre, mint Csehországban,

4 Poroszországban, vagy más birodalmi teriileteken, de miután a marhahús ára fontonként 4—5 krajcárról Bécsben is 9—10-re emelkedett, s félő volt, hogy rövidesen all krajcárt is eléri,

5 az uralkodónő 1770 nyarán, a húsár azonos szinten tartása végett, elrendelte az ún. Fleischlieferungsdirektion, (Húsellátási Igazgatóság) felállítását. Ismeretes, hogy az általános éhínség nyomán a Habsburg birodalomban néhány jelentős és hosszantartó gazdasági-technikai változás alakult ki; így pl. a burgonyatermesztés általános elterjedése, vagy a magyarországi folyók (Duna, Vág) szabályozása a tömegszállítás biztosítása végett.

6 Bár a Fleischlieferungsdirektion (FLD) mindössze néhány évig állt fenn (1770—1774), szerepe mégis igen jelentős, mert működése fényt vet a magyar marhatenyésztés teljesítőképességére, az ökörexport szervezetére és pénzügyi súlyára. Bukása és az azzal járó válság pedig az állami árpolitika, a kereskedelem szabadsága, valamint a közellátás kérdésében élesen szembe állította egymással a monarchia vezető testületeit és ismételt, személyes beavatkozásra kényszerítette Mária Teréziát. Kitűnő példája ez az államraison alkalmazásának és a politika gazdasági determináltságának; annak a politikai nyomásnak, amelyet különböző csoportok, gazdasági érdekeik védelmében, a Habsburg birodalom kormányzatára gyakoroltak. II. A Húsellátási Igazgatóság (FLD) virágzása és hanyatlása (1770-1774) A Bécs olcsó húsellátásának biztosítására felállított Húsellátási Igazgatóság (FLD) kizárólagos jogot kapott a marhabehozatalra. Elnöke von Badenthal udvari tanácsos lett, aki a győri magyar tőzsér családot, a Habermayer fivéreket, bízta meg a magyarországi ökrök felvásárlásával és Bécsbe szállításával. Az 1770. július 15-i szerződés értelmében a magyar fél (Hauptlieferant) vállalta, hogy „jó, egészséges és vágásra érett, darabonként öt és háromnegyed, páronként tizenegy és fél fontmázsa súlyú hízott ökrökkel" látja el Bécset, darabonként 52,5 forintos (35 tallér) átadási áron. Az évi forgalmat 34 000—36 000 darabra tervezték. A Habermayer fivérek tiszta nyereségét évi 36 000 forintra korlátozták és kötelezték őket, hogy minden más kereskedelmi tevékenységüket szüneteltessék. Elszámoltatták őket a beszerzés költségeiről is, — azaz a vételárról, a ráadásról és felpénzről (Kaufschilling, Raadasch és Aufgaab) - hogy a szerződésükben rögzített hasznon felüli többletnyereséget a Húsellátási Igazgatóság (FLD) javára lefölözhessék.

7 E szerződés értelmében, — melynek magas minőségi követelményeire, hasznára s jövedelem megoszlására még visszatérünk — a FLD harminc hónap alatt több, mint 83 000 db magyar ökröt kapott Bécs és környéke („vor der Stadt") ellátására. Két és fél év alatt 26,3 millió kg hússal 4. Balich, F. 1969. 299-331. 5. Staatsrat 1773. No 1844, idézve Eckhart, F.1922. 36., 281. 6. „erst in den siebziger Jahren des 18. Jahrhunderts, als man die Kartoffel, als Ersatzmittel des mangelnden Getreides schätzen lernte. Nach diesen Notjahren erlangte der Kartoffelbau eine schnelle Verbreitung". Kulischer, J. 1971. 57. - A nagyarányú folyószabályozásokról Berényi, P. 1914. 233-251. 7. Lásd AG.