Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1975-1977 (Budapest, 1978)

Mártha Zsuzsanna: A libamáj a magyar gazdaságtörténetben

5. Hagyományos libatömés az 1930-as években (Fotó: Kozák L.) (Magyar Mezőgazdasági Múzeum Adattára) Századunk elején az új rendszerű Schillinger-féle dugattyús tömőgépet kezdték nálunk is alkalmazni. Előnyének tartották, hogy használatakor a kukorica nem kerülhetett a légcsőbe, ami pedig a legóvatosabb kézi tömésnél is előfordul.

107 Az 1906-ban szerkesztett Buzás-féle tömőgép használata, meggyorsítva a tömést, kiszorította az addig használt külföldi gépeket. Feltalálója a szabadkai baromfikiállításon mutatta be gépét.

108 Az 1910-es években készült el a Turcsányi-féle libatömő tölcsér és kaloda, feltalálóját a földművelésügyi miniszter tiszteletdíjával és a Baromfitenyésztők Országos Egyesülete aranyérmével tüntették ki.

109 A hazai szaksajtó ez idő tájt az Elzászban használt, lábhajtással és villanymeghajtással egyaránt működtethető Staub-féle (Bischheim-Strassburg) tömőgépet is ajánlotta a libatömők figyelmébe.

110 Valamivel később a csavarnyomásos Lerche-féle és a Kugler Sándor által feltalált, lábbal hajtott gépet alkalmazták a lúdtömésnél, az utóbbi meglehetősen elterjedt volt.

111 Megemlítendő még a száraz kukoricadarával tömő Wenczlik-féle gép is, amely vízszintesen mozgó spirál segítségével vitte az eleséget a nyelőcsőbe. Kacsákat tömtek vele, de nem 107. P. Z. K 1910. 2076. 108. Búzás Gy. SZ 1906. 254. 109. Kényelmes lúdtömőszerkezet BL 1914. 11. - Z. BL 1914. 260-261. 110. - vi - BL 1914. 287. 111. Winkler J. 1927. 212-215.