Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1975-1977 (Budapest, 1978)
Mártha Zsuzsanna: A libamáj a magyar gazdaságtörténetben
antimonius crudumot törnek, és minden negyed nap, egy kés hegynit kevernek minden lúdnak az ételébe". 89 Rodiczky szerint a lévai kofák receptje így szólt: „Tedd be a hizlalandó ludat sötét ólba s tömjed amúgy rendesen, de vizet ne adj neki, hanem produkálj emberi vizet és miután egy kis finom agyagot belekevertél, szolgáltasd szomjának oltására. így lészen nagy lúdmájad, és kapsz érte szép pénzt". 0 A híres libamáj termelő körzetek kitűnő eredményei a magyar lúd fajtaadottságain kívül a hizlalók nagy gyakorlatára, hozzáértésére vezethetők vissza. Ők régóta alkalmaznak az emésztést kedvezően befolyásoló, a súlygyarapodást és a máj elzsírosodását javító eljárásokat, elsősorban konyhasót adagolnak. Ebből a takarmányhoz kevert egy súlyszázalék elegendő, de két- vagy háromszor ennyi sem veszélyes a lúdra, ha elég víz van előtte. Régebben majdnem mindegyik gyakorlott libatömőnek volt valamilyen csalhatatlannak hitt májnövelő receptje. 91 Bár ezek az élettani ismeretek fényében többnyire naivnak látszanak, nem egy ilyen eljárásról utóbb mégis kitűnt, hogy kedvezően befolyásolhatja a máj növekedését. 92 A bőséges ivóvíz, amelynek mindig frissen kell a ludak előtt állnia, beigazoltan hozzájárul a máj növeléséhez. További jelentős tényező a nagy máj kialakításában a víz minősége. A kútvizet előnyösebbnek tartják a hízó ludak itatására, mint a folyók, patakok, tavak lágy vizét. Némely vidéken a libatömők kevés szikes (széksós) vizet kevernek a kútvízhez. Sok helyen a falu egyik-másik kútjáról azt tartják, hogy vize különösen alkalmas májlibák előállítására. Szokás továbbá az ivóvízbe apróra tört faszenet, némi homokot keverni a máj növelése céljából. Egyes Duna menti falvakban kis mennyiségű agyagot tesznek a ludak ivóvizébe. 93 Más libatömők csekély rézgálicot kevernek az ivó-, illetve a kukorica beáztatására használt vízbe. Franciaországban és Izraelben a ludak ivóvizének minden literjéhez egy gramm szódabikarbónát adnak, hogy lúgossá tegyék, mert az így előnyös a májtermelésre. 94 (Az ilyen eljárásokkal megnövelt libamáj szintén kifogástalan minőségű.) A népi libatömők körében eléggé általános további szokás még ma is sós vagy cukros vízbe áztatni a kukoricát, hogy jobban megpuhuljon. Néhol kevés paprikát, fokhagymát, illetve borsot is adtak a takarmányhoz, ezt viszont ma már nemigen teszik. Egyes népi libatömők fontos szerepet tulajdonítanak annak, hogy a hízóba állított lúddal rézkrajcárt nyelessenek le. Az érme - megrekedve a zúzógyomorban — a kukorica megőrlésében vesz részt, de a kifényesedő felületéről levált rézvegyületek 89. Nagyváthy J. 1830. 235. - Talán nem érdektelen itt megemlíteni, hogy az NSZK-ban megjelenő Deutsche Geflügelwirtschaft 1972. évi 44. számában közölt egyik tanulmány megállapítása szerint Izraelben a libamáj termelés kifejlődése valószínűleg a Magyarországról kivándorolt libatömők letelepedéséhez fűződik (Nagy T. BI 1975. 246.). 90. Rodiczky J. 1902. 63. 91. Napjainkban viszont a libatömés elméleti alapját és mesterfogásait tömőtanfolyamon ismertetik, ennek sikeres elvégzése után a tömők betanított munkás oklevelet kapnak (Vetési M. BT 1975/3.). 92. Bögre J. 1969. 21. 93. A kisváci asszonyok szokása volt, hogy a Dunapartról származó kékes agyagot tettek a ludak ivóvizébe. Azt tartották, hogy ettől az agyagos víztől nagyra nő a libák mája (Krenedits Ö. 1920. 92.). — Ezt egyesek azzal magyarázták, hogy az agyag sótartalma miatt a ludak sokat isznak, s ezért lesz nagy a májuk. 94. Bögre J. 1969. 36-37.
