Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1975-1977 (Budapest, 1978)

Mártha Zsuzsanna: A libamáj a magyar gazdaságtörténetben

lúdállományunk tojástermelése iavult ugyan, de a máj nagysága — feltehetően a hizlalási körülmények eléggé általános romlása miatt is — valamelyest csökkent. 4. Lúdfajták bemutatója a Magyar Mezőgazdasági Múzeum baro mfigaz daság- történ eti kiállításán (Fotó : Szegvári G., 1973) Az 1960-as évek második felétől kezdve a nagyüzemeinkben ugyancsak felkarolt, kitűnő májtermelő landeszi lúdfajtát Franciaországban a toulouse-i lúdból fajtán belüli szelekcióval tenyésztették ki.

81 1963-ban az Állami Gazdaságok Központjának kezdeményezésére a fajtaválaszték bővítése és keresztezéseinek elterjesztése végett importáltuk.

82 Meghonosításával a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen foglalkoztak. A landeszi lúd érett májának súlya a tömés minőségétől függően nálunk 40—70 dkg között váltakozik, hazájában átlagosan a 80 dkg-ot éri el. A magyar lúddal keresztezve kitűnő májtermelő képességét jól örökíti. A magyar lúdénál világosabb színű és nagyobb zsírtartalmú májának 50-60 %-a az exportban első osztályú minősítésű. 81. A toulouse-i ludat sem tisztavérben, sem keresztezés céljára -fó'ként tarka tollazata miattnálunk nem tenyésztették, holott májtermelése jó. Az volt róla a vélemény, hogy nem felel meg a magyar viszonyoknak (Hreblay E. 1905. 111. - Winkler J. 1927. 29.). A landeszi fajta fiatal voltát bizonyítja, hogy az 1952-ben Párizsban megjelent francia mezőgazdasági lexikon még nem említi, hanem a toulouse-i fajtát ismertetve megjegyzi, hogy annak több változata van (Nouveau Larousse Agricole. 1952. 754.). 82. Kisállattenyésztési évkönyv 1974. 1975. 70.