Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1975-1977 (Budapest, 1978)
Mártha Zsuzsanna: A libamáj a magyar gazdaságtörténetben
A magyar parlagi ludat a természetes szelekció alakította ki. A régi magyar lúd mája nagy mennyiségű zsírt fogadott magába anélkül, hogy zsírmájjá alakult volna át. Hankó szerint mája nagy, pástétom készítésére különösen alkalmas volt, ezért a külföldi piac a többi fajtáénál többre becsülte. 72 A magyar lúd nemesítésére a múlt század második felétől kezdve az Alföldön az emdeni, a Dunántúlon a pomerániai ludat, az északi megyékben pedig a kínai hattyúludat használták, az utóbbi kettőt nem nagy sikerrel. 73 Békés és Csongrád megyékben még a közelmúltban is megfigyelhető volt az emdeni lúd hatása; Makó és Szeged környékén az átlagosnál nagyobb testű magyar ludakat tartottak. 74 A dunántúli ludak többsége a szürke pomerániaival történt keresztezés következtében tarka színű és az alföldieknél kisebb testű lett. így a nemesített magyar lúdnak akkoriban egy alföldi és egy dunántúli változata alakult ki. Ezek különbözősége még az 1960-as években is feltűnő volt. 75 A keresztezések hatására századunk közepére létrejött a valóban nemesítettnek tekinthető magyar lúd. Jellemzi ezt a kiadós tollhozam, az igénytelenség, a hajlam a nagy és jó minőségű máj képzésére. Évi tojástermelése azonban mindössze 13—20 közötti. Főként a nagyobb testű külföldi ludakkal történt keresztezések következtében testsúlya a századforduló óta 1 — 1,5 kg-mal növekedett. A libák méretei Tangl szerint az 1940-es évekig nagy átalakuláson mentek át, nemcsak súlyuk, hanem májuk is nagyobb lett. 76 Erre ő abból az egykori feljegyzésből következtetett, hogy a Vaskapu 1898. évi ünnepélyes megnyitása alkalmával az egész országban nem lehetett 30^4-0 dekásnál nehezebb libamájakat beszerezni, 1942-ben pedig a Csallóközből már másfél kilogramm súlyú májakat is szállítottak. 7 7 A tervszerű szelekció hiánya és a rokontenyésztés miatt bekövetkezett szervezeti leromlás, sőt nem ritkán a gondatlanság okozta kontraszelekció a második világháborút követő években a magyar lúd minőségi visszaesésére vezetett, az 1960-as évek elejétől kezdve pedig magának a fajtának a létszáma is csökkent. Ezalatt a Rajna völgyének kistenyésztői az ottani — parlagi lúdnak emdenivel történt fajtaátalakító keresztezéséből létrejött — tájfajtából kialakították a rajnai ludat. 7 8 Kisebb állománya már 1957-ben eljutott Magyarországra. 79 Nagyobb arányú behozatala a Baromfifeldolgozó Vállalatok Trösztje elődjének, a Baromfiipari Országos Vállalatnak kezdeményezésére 1961-ben kezdődött. 80 Tojásból a rajnai lúd éves termelése a 40—60-at is eléri, májtermelése ellenben közepes. A vele történt keresztezések hatására 72. Hankó B. 1940. 149. 73. Az egykori lúdnemesítés útkeresését az 1885. évi budapesti nemzetközi baromfikiállítás is tükrözte, amelyen a hazai egyéni tenyésztők a kiállított 65 lúd közül 40-et, mégpedig 6 magyar, 10 pomerániai, 8 emdeni, 4 olasz ludat, 4 hattyúludat és 8 keresztezett ludat mutattak be (A budapesti 1885. évi nemzetközi baromfi-kiállítás katalógusa. 1885. 49-51.). 74. Lacza B. 1962. 27. 75. Bögre J. 1969. 59. 76. Tangl H. KÖ 1942. 87. 77. A Vaskaput 1898. október 1-én adták át újra a forgalomnak, a libatömés idénye azonban októberben kezdődött. Érthető tehát, hogy szeptemberben nagy májú hízott ludakat még nemigen találhattak, hiszen a nagy libamáj kifejlődésének egyik előfeltétele volt, hogy a ludat mintegy 5-6 hét alatt jól kitömjék. 78. Váczy J. A. BI 1954. jul-aug. 79. Hollandiából érkeztek. BT 1957/4. 80. Bögre J. 1969. 61.
