Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1975-1977 (Budapest, 1978)

Mártha Zsuzsanna: A libamáj a magyar gazdaságtörténetben

lúdtenyésztés gazdaságosságát. Ezek területe ellenben és vele együtt a lúdállomány mezőgazdaságunk szocialista nagyüzemi átalakulásával mindenütt csökkent, mert az ún. feltétlen lúdlegelőket többnyire felszántották vagy már korábban házhely céljára osztották ki, az utak, árokpartok mentén pedig tiltották a libalegeltetést. 3. Nemesített magyar ludak Gödöllőn, a Kisállat tenyésztési Kutatóintézetben (Fotó: MTI, 1958) Mezőgazdaságunk átszervezése után a nagyüzemi lúdtartás először a régi lúdtenyésztő vidékeken bontakozott ki. Ebben az 1960-as évek elején néhány nagyüzemi lúdtenyésztő (nemesítő, szaporító, illetve tenyésztojást termelő) gazdaság járt elöl példamutatóan. A legrégibb telepeken, mint Gödöllőn, Olaszliszkán, Kunszentmártonban, törekedtek a lúdtenyésztés alkalmas nagyüzemi módszereinek kifejlesztésére, és rajtuk kívül több más állami gazdaság, valamint termelőszövetkezet is segítette azok kialakítását. A gépi libatömés a mezőgazdasági nagyüzemekben valamelyest fellendítette a lúdtenyésztést, amihez egyébként a nagyüzemekben kedvezőbbek a feltételek, mint magához a libahizlaláshoz. Hasonló lehetett nálunk is akkoriban a kisüzemi és a nagyüzemi májtermelés költsége közötti különbség, mint Jugoszláviában, ahol egy adat szerint 1954-ben a parasztgazdaságokban 570, a nagyüzemekben pedig 1430 (!) dinár volt 1 kg libamáj előállítási ára.

5S Mezőgazdasági szocialista nagyüzemeinkben a ludak tenyésztésével szemben eleinte a nekik túlzottan felrótt kártételük miatt bizonyos ellenszenv mutatkozott, pedig az könnyen megakadályozható, mert a ludak falkákban terelhetők és legeltethetők. Igaz 55. Libamájtermelés tömésseL BI 1958. 92.