Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1975-1977 (Budapest, 1978)

Matolcsi János: A bakonyi sertés XV—XVI. századi csontleletei Sarvalyon

A csontleletek vizsgálatánál nekünk is feltűnt a bakonyi sertés sarvalyi állományának heterozigotasága. Ennek a gyakran rejtve maradó genetikai jelenségnek a hátterében bizonyos gének eltérő alléljai állanak,

35 amiből következik az állomány genetikai változatossága, a sokalakúság, illetőleg a morfológiai bélyegek különbözősége. A sarvalyi sertésmandibulák felénél például teljesen hiányzik a farkasfog (V

1 ), míg a másik felénél az szabályosan megvan. A környezeti tényezők hatásával, eltérő életmóddal nem magyarázható jelenség másik megnyilvánulása a felső M

3

, valamint az alsó M

3 fogak nagyságának különbözősége. A maxillában lévő M

3 fogak hosszúsági mérete 29,6—32,0 mm között változott, ezzel szemben a mandibulában az utolsó zápfogat (M

3

) 24,0—32,7 mm közötti hosszúságúnak találtuk. A jelenség megítélésénél az alsó M

3-as fogak adatai látszanak döntőnek, mert azokat 13 állkapocs vizsgálatából nyertük, másrészt, mert a kimutatott 8,7 mm-es variációs szélesség jóval nagyobb annál, mint amilyen különbség a rágófelületen a fogak kopása folytán egyáltalán előállhatott. 7. XIX. századi bakonyi sertés kitömött példánya a Mezőgazdasági Múzeumban IS.FaludiB. 1961. 65.