Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1975-1977 (Budapest, 1978)
Matolcsi János: A bakonyi sertés XV—XVI. századi csontleletei Sarvalyon
A XIX. századi bakonyi sertés mandibulá/ának méretei és arányai A méretek megnevezése No. 3757 3 éves 9 (Hankó mérete) No. 3756 2,5 éves 6 (Hankó mérete) No. 1970 3 éves <$ A legnagyobb hossz %-ában A méretek megnevezése No. 3757 3 éves 9 (Hankó mérete) No. 3756 2,5 éves 6 (Hankó mérete) Hankó mérete Saját mérés 3 egyed átlaga (Hankó után) No. 1970 egyed Hossza a processus condyloideusig (Id-Cm) 255,0 287,0 272,0 _ 100,0 100,0 Hossza az angulus mandibulaeig (Id-Goc) 242,0 262,0 257,0 93,0 94,4 Hossza a fogsor végéig (Id-M 3 ) 186,5 68,5 Hossza az előzápfogsor végéig Gd—P4) 114,8 42,2 Az agyar alveolusától a zápfogsor végéig (C-M3) 133,8 49,1 A ramus mandibulae átmérője 74,4 27,3 A symphysis hossza 84,4 31,1 Magasság a processus coronoideusnál (Gov-Cr) 118,8 43,6 Magasság a processus condyloideusnál (Gov-Cm) 103,5 38,0 Magasság az Mj közepénél 46,0 43,0 45,0 16,4 16,5 Az állkapocs vastagsága az Mi közepénél 24,0 26,0 25,0 9,2 9,1 Szélesség a ramus hátulsó szélénél (Gol—Gol) 127,0 46,6 Szélesség a két processus condyloideus között (Cm-Cm) 131,5 48,3 Szélesség a két processus coronoideus között (Cr-Cr) 88,5 32,5 A mandibula metszőfogi része orálisan, az ajak felől széles ívben végződik, a vaddisznóé viszont elhegyesedik. Belül a nyelvi rész sekélyen és laposan ívelt, amely azért sajátos, mert a vaddisznó mandibulának ezen a részén mély árok látható. Az előzápfogak (dentés praemolares) kifelé hajlók. Ennek következtében a mandibula fogmedri széle a laterális oldalon elvékonyodott, rajta finom kihajló perem képződött. A praemolárisok vázolt állása miatt az Mj fogak szöget alkotva csatlakoznak a M 2-höz és orális végük kb. 2 mm-rel áll kijjebb az aborálisnál. Itt jegyezzük meg, hogy egyedünknél a Pi fog (farkas fog) jelen van. A mandibulatest alacsony. Alsó éle (margó basilaris) nem egyenes, de az M 3 utolsó harmadának vonalában az érvágány (incisura vasorum) csak mintegy 3—4 mm-rel emelkedik feljebb az alsó él képzelt egyenesétől. A vaddisznón ez a pont hátrább van és az egyenestől való eltérése mintegy háromszorosa az előbbinek. A morfológiai és az anatómiai összehasonlításból kitűnik, hogy Sarvaly XV—XVI. századi bakonyi sertései sok hasonlóságuk ellenére alkatilag nem voltak teljesen azonosak a XIX. századból ismert bakonyi sertéssel. A kisebb-nagyobb anatómiai eltérések mellett a bemutatott táblázatokból látható, hogy a bakonyi sertés 1841-ből származó hím egyede nagyobb volt a XV—XVI. századi egyedeknél. A koponyára vonatkozó méretbeli
