Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1975-1977 (Budapest, 1978)

Csöppüs István: Magyarország lóállományának alakulása az 1938—1944. években

az összes vonóerőből csak 6 %-ot tett ki. Ugyanakkor viszonylag magas volt az igázott tehenek lóerő részesedése a mezőgazdaságban. Az 1920. évi országterület mezőgazdasági vonóerejének belső szerkezetváltozását vizsgálva, általánosságban megállapítható, hogy 1942-ben erre az országterületre jutott a megnagyobbodott Magyarország igásló lóerejének 66,3 %-a, az igásökrökének 53,5 %-a, az igázott tehenekének 34,5 %-a, a gőzekékének 80,3 %-a és a traktorokénak 76,4 %-a. Ebből következik, hogy az 1920. évi országterület mezőgazdasági vonóerő-mérlege kedvezőbb volt, mint az átkerült országrészeké együttvéve. Különösen a tehenek lóerejének hányada mutatkozott alacsonynak, ami arra utal, hogy ezek igázása az átkerült országrészeken, elsősorban Kárpátalja és Erdély területén volt jelentős. Az 1920. évi országterületen 1942-ben 1935-höz viszonyítva a vonóerőből az igáslovak részesedése 75,9 %-ról 70 %-ra, az igázott teheneké 5,7 %-ról 4,6 %-ra, a gőzekék lóereje pedig 1,2 %-ról 0,9 %-ra csökkent. Emelkedett viszont az igásökrök lóerejére jutó hányad (13 %-ról 17,8 %-ra), valamint a traktorok részesedése (4,2 %-ról 6,7 %-ra). Az a tény, hogy a vonóerőből az igásökörarány emelkedett, azt jelentette, hogy amíg 1895-től 1935-ig a mezőgazdasági termelésben annak szerepe fokozatosan csökkent, ekkor megállt, s jelentősége — nyilván a háború hatására, a lovak munkaerejének pótlása és az üzemanyaghiány miatt — ismét előtérbe lépett.

32 Annak ellenére, hogy a gépi vonóerő aránya a vizsgált időszak alatt valamelyes javulást jelzett, a magyar mezőgazdaság a talajművelésben, a betakarítási munkálatokban elsősorban az igaerőre támaszkodott. Ez a fejlett nyugati államokhoz viszonyítva, az ország agrártermelési színvonalának elmaradottságára vet fényt, amelyet a nagyfokú tőkeszegénységen kívül a rendelkezésre álló jelentős tömegű mezőgazdasági munkáslétszám váltott ki. A vonóerő ellátottság mértékéről csak akkor nyerünk tiszta képet, ha azt a földterülethez, közelebbről a 100 kat. hold szántóterülethez viszonyítva fejezzük ki (18. számú táblázat).

33 Az adatok alapján egyfelől megállapítható, hogy az 1941. évi Magyarország 100 kat.hold szántóterületére lóerőben kifejezve 15,4 vonóerő jutott. Ezen belül az igásállatok összes vonóereje 14,5, míg a gépeké 0,9 volt. Másfelől az 1920. évi országterületen az említett egységre számított vonóerő 1935-től 1942-ig nem mutatott érzékelhető változást (14,7, illetve 14,6). Valamelyest emelkedett a gépi vonóerő (0,8, illetve 1,1) és csökkent a szántóterülethez viszonyított állati vonóerő ellátottsági mutatója (13,9, illetve 13,5). Úgy tűnik, hogy az állati vonóerőt még a nagyobb üzemekben is csak mérsékelt ütemben váltották fel az erőgépek. Tekintettel arra, hogy mind az 1941. évi, mind az 1920. évi országterület vonóerő-mérlegében az állati vonóerő dominált, az igaerőviszonyok alakulását is részletesebben szemügyre kell vennünk. A mindenkori Magyarország területén 1935-től 1944-ig a számosállatállományból az igásállományra jutó hányad változása az alábbi képet mutatta.

34 32. Kiss A.: 1944. 116. 33. Kiss A.: 1944. 116. Az 1942. évre vonatkozó adat saját számítás. 34. Saját számítás alapján. Az igásállomány: felnó'tt kanca és herélt együtt. Az 1935. évi adatokat közölte MSK 100. köt 1937., az 1942. évre vonatkozót pedig MSÉ LI-LIV. köt. 1948. A többi év a tavaszi haszonállat összeírás adatait mutatja. Lásd még: MGI irattári anyagát MTAKI.