Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1975-1977 (Budapest, 1978)
Kovács Miklós: Korabeli vélemények az 1880—1890-es évek hazai szarvasmarha tenyésztéséről
növendék marhának istállótartására. A társulatok egyszersmind lépéseket fognak tenni oly irányban, hogy a felnevelt bika és a számon kívüli felesleges tehénanyag lehetőleg az állam közvetítésével nyerjen értékesítést és felhasználást más hegyi vidékek marháinak javítására. A tehenektől fejt tej azonban sajttá fog feldolgoztatni és az ebből származó jövedelem előre láthatólag már magában véve fedezetet fog nyújtani az egész telep költségeinek fedezésére, úgy hogy a vállalatok kétségkívül magas nyereségre, illetőleg szövetkezeti tiszta értékesítésre fognak számíthatni. Mindkét helyen az illető vidékek vagyonosabb lakói oly annyira érdeklődnek e két vállalat iránt, hogy kétséget sem szenved, miszerint ezen két vállalat a fent jelzett társadalmi úton életbe léptethető lesz. A kormány így tehát megvalósítana egy fontos állattenyésztési programmpontot, anélkül, hogy kénytelen lenne közvetlen nagyobb áldozatokat hozni. Nincsen természetesen még kizárva, hogy az állam vagy a bikák darusításának biztosítása által vagy más módon ezen vállalatokban szintén szerepet ne vállaljon, minden esetre azonban egészségesebbnek tekintenők, ha magánosok kezében vannak, mintha a drága állami kezelés keretén belül mozognak. Én nem vagyok barátja a közvetlen állami kezelésnek ott, ahol az kikerülhető a termelés terén. Az állam, még ha az illető hely jól is lett megválasztva, mindig drágán termel. De ezen fenntebbi terv, melyet a magyar fajtájú marha tisztán leendő fenntartására irányuló törekvések harmadik és legfontosabb segédeszközének neveztem, — keresztülvitele nemcsak szükséges a fenntebbi veszélyekre való tekintetből, de fontos a következő szempontból is. Az összes szarvasmarha fajták közül a parlagi fajta ma még a legelterjedtebb az egész világon. Magyarországtól keletre Kelet-Európán és Nyugat-Ázsián keresztül egész a Kínai birodalomig a déli tengerparttól egész Moszkváig és Szibériáig kizárólagosan ezen fajta dominál. Még a kalmükök és kirgizek marhája is ide tartozik. Mindezen országok marhája között a mienk a legnemesebb. Ezen országoknak tehát mi vagyunk hivatva a korrektorokat szállítani. — Ha a jövőben így fognak eljárni, el fogják Önök érni, hogy nemcsak igás marhát, hanem azonkívül még tenyész marhát is szállítunk keletre". Összegezve a társadalmi és hivatalos oldalról jelentkező fenti megnyilatkozásokat, javaslatokat, beszámolókat, megállapítható, hogy a múlt század utolsó évtizedeiben viszonylag rövid idő alatt nagy átalakulás történt Ma 0 yarország szarvasmarhatenyésztésében. Az először a társadalom oldaláról jelentkező megfigyelések, gondolatok, javaslatok — esetenkint már néhány éven belül - mint hivatalos szemlélet is jelentkeztek a felsőfokú földművelésügyi közigazgatásban. A fő problémák között szereplő bikakérdés korán lett állandó témája a hivatalos megnyilatkozásoknak és intézkedéseknek. Hasonló képet mutattak az eleinte még fakultatív megyei állattenyésztési szabályrendeletek is. Alsó Fehér megye pl. a községeinek kötelezővé tette (1880) a tenyészbika beszerzését és tartását, s ha valamelyik község tehénállománya nem érte el az egy bikára számított mennyiséget, más községgel társulni vagy ahogyan a szabályrendelet kimondta, „csoportosulni" volt köteles a bika tartására. 20 A tehén-bika arány megállapítása a szabály20. OL FIK K 168 193. CS.-20228/1880
