Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1975-1977 (Budapest, 1978)
P. Hartyányi Borbála: Középkori budai lakóház mellékgödrében talált növényi maradványok
oltási módokat, növényvédelmi eljárásokat. Gyógyászati hasznosításáról ugyancsak a korai időszakból (ie. 2900) vannak utalások. A növény megjelenésére vonatkozó régészeti adatok azonban ezeknél jóval korábbiak. A dél-franciaországi, olaszországi levél és gyümölcslenyomat, amely a negyedkor végéről maradt fenn, bizonyítja korai előfordulását. így valószínű, hogy a növény csak az utolsó jégkorszak alatt pusztult el Európa északi részén. 22 Elszenesedett termése neolitikus korú telepfeltárásoknál Jericóban, Palesztinában 23 , Görögországban 24 került felszínre. Olaszországban bronzkorszakból származó növényi maradványok között találták. 2 5 Európa mérsékeltebb éghajlatú vidékein a kereskedelmi élet fellendülésével a római korszaktól kezdődően gyakoribb. 26 Hazánkban a legkorábbi füge termésleletet (áltermést: aszmag a húsos gyümölccsel együtt) a győri kora-római korból származó égetéses sírban találták. 27 A három füge az égetés idején félig érett állapotban volt, így Füzes F. szerint csak a sír közelében lévő fáról származhattak. 28 Feltehető, hogy a növény honosítása nálunk már a római korszakban megkezdődött. A füge hazai előfordulására irodalmi utalások a középkor kezdetétől találhatók. Neve 1395 körül jelent meg először, a Schlägli és a Besztercei szójegyzékben 2 9 édes húsú, apró magvú déli gyümölcsként szerepel. A Murmeliusz-féle latin-magyar szótár a fákról származó gyümölcsök közé sorolta. 30 Az írások szerint az aszalt fügét Mátyás király is kedvelte. 1489-ben az Esztergomban tiszteletére rendezett vacsora után 45 font füge fogyasztásáról számoltak el. (1 font: 0,50—0,56 kg.) Uralkodása idején az aszalt fügét a naranccsal és citrommal együtt a királyi palotán kívül a városban is árusították. 31 22. Jeszenszky Á.-Kárpáti I. 1963. 6. 23. Renfrew, J. M. 1973. 134-135. Elszenesedett fügegyümölcsöt Jerikóban és Palesztinában i.e. 5000 évvel találtak. 24. Willerding, U. 1973. 224-236. Görögországban a késó'neoiitikus idó'szakból Rachmani (Thessaliai és a Lerna) Agrolis régészeti feltárásánál került elő legkorábbi lelet. A bronzkorszakban Hagia-Triada, Lefkandi (Euböa, Mykene) Agrolis, Pylos, Iria-i feltárásnál volt jelentős számban. A szerző által vizsgált Iria-i leletekből 7 db gyümölcs volt mérésre alkalmas. Ezek a jelenleg termesztetteknél kisebbek, de az azonos korúakéhoz viszonyítva nincs közöttük nagy mérctbeni különbség. A füge i.e. 1250-ben tűzvésztől elpusztult lakóház romjai között maradt meg. A vizsgálat szerint ekkor már préselten tárolták. Hasonló állapotban egy nagyméretű edényből került elő a Pylos-i és Triada-i ásatásnál is, amely Görögországban a növény igen korai kultúrába vételét bizonyítja. 25. Rochov, M. V. 1958. 97-105. A Garda tó területéről i.e. 1700-1500-ból 700 db füge aszmag került elő. Méretük a hazai középkori aszmagok méretével azonos (1,3-1,5 mm). A tóból előkerült bronzkori leleteknél nem volt eldönthető, hogy azok önként termő vagy kultúrába vett füge gyümölcséből származnak. 26. Knörzer, K.H. 1966. 433-443. A római katonai táborok feltárásánál négy egymástól távol eső helyen került elő füge aszmag. A szerző a katonai táborokban lévő leletek alapján feltételezi, hogy fontos déli gyümölcs lehetett már ebben az időszakban, amelyet bizonyára szárítva, préselve hordóba rakva tároltak. A szerző nem zárta ki annak lehetőségét sem, hogy Neus-ban is termesztettek fügét, mivel Plinius részletesen írt a növény termesztésének lehetőségéről a hidegebb éghajlatú vidékeken is. 27. Sági K. 1954. 84. 28. Sági K.-Füzes F. M. 1967. 95. 29. Szamota I. 1894. 68. 1537., Firmly H. 1892. 48. 850. 30. Szamota I. 1896. 20. 1373. 31. ZolnaiL. 1969. 120.
