Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1975-1977 (Budapest, 1978)
Lippóczy Norbert: Lengyel bor-útlevelek a XVIII. század első feléből mint a tokaji borok kísérői
mi pozíciónkból kifolyólag (mert nemesek L. N.), a jog szerint nem követelhető; miután a borok saját használatra és nem kereskedés céljából vásároltattak. Még jobb volt a helyzet azon útleveleknél, amelyeket maga a lengyel korona kincstartója 9 állított ki egyes főrangú személyeknek". Példaképen idézi itt Przezdziecki a következő bor-útlevél szövegét: „Przebendowi Przebendowski Jan Jerzy, a Lengyel Korona Kincstartója, (itt felsorolva további címei), értesítem mindazokat, akiket illet, különösen Kislengyelország 10 Superintendes urait, a Vámhatóságok és Borlerakatok Jegyzőit, 1 1 miszerint Lanckoronska Úrasszony, a radomi várnagyné (itt felsorolva egyéb címei), Magyarországra küldi szolgáját, Koronicz Alexander urat 15 hordó bor vásárlása ügyében, melyet behozván a Királyságba, legyen a határmenti vámkamaráknál az állami vámfizetés és borlerakatvám megfizetése alól felmentve 12 és a legcsekélyebb vita nélkül átengedve; — követelem ezt a fent nevezett oficialistáktól (hivatalnokoktól) és „serio" (komolyan) elrendelem A fontosság és hitel végett kincstári pecsétem mellett saját kezemmel aláírom. Radom, anno 1718, június 18-án, Przebendowski Jan, a Lengyel Korona Kincstartója". Ezután Przezdziecki még további 38 darab, 1718 és 1728 között keltezett bor-útlevél rövidített szövegét közli, amelyek többségükben csak a kiállító megbízók nevét és főrangú pozíciók felsorolását tartalmazzák. Közli egy néhányban a megbízott „szolgák" nevét is, akik mint említettük, maguk is mindig nemesek voltak, valamint feltünteti a vásárolandó bor mennyiségét hordókban. E felsorolásban különleges figyelmüket váltják ki a varsói és csernai karmelita kolduló rend kolostorainak 1724-ben és 1726-ban kiállított bor-útlevelei. A megbízott szerzetesek feladata elsősorban a bor kéregetés útján való begyűjtése volt, melyet a rendfőnök világosan megír az útlevélben: („wina, którego cokolwiek wykwestowac beda mogli"). A megbízó, a kolostori előljáró, természetesen hivatkozik vámmentességi kiváltságukra is. Sajnos, Przezdziecki arról már nem emlékezik meg, mennyi bort sikerült összekoldulni a barátoknak Magyarországon, - pedig a bor-útlevelek hátlapján a vámhatóság feljegyezte a behozott bor mennyiségét. A krakkói minorita kolostor gvárdiánja megbízottját 5 hordó bor vásárlására küldi el 1722 decemberében Magyarországra. A gondos gvárdián, a főtisztelendő „Definitor Atya" számára külön hozat egy ántalag bort (minden valószínűség szerint aszút L. N.). A polonyi jezsuita conventus 10 hordó borért küldi el emberét, míg a vilnai püspök, Brzostowski Konstantin 2 megbízottját delegálja 1721 novemberében a saját szükségletére vásárolandó 30 hordó bor ügyében. Gróf Szembek, a kujawi püspök sem maradt el főpapi kollegájától, ő 30 hordó bort hozat; viszont a trapezunti érsek, San tini Vincenzo, az Apostoli Szentszék lengyelországi nunciusa majdnem megduplázza 9. L. N. A lengyel korona kincstartójának hivatala teljesen feudális jellegű volt, működését semmiféle hivatalos testület nem ellenőrizte. 10. N. Kis-Lengyelország (Metopolska) egész déli határán - a Kárpátok mentén - határos volt a magyar királysággal. Lengyelország felosztása után, a XVIII. század végén, Galicia néven, a Habsburg birodalom része lett. 11. „Superintendens a bor-lerakatok felügyelője (1601-től), míg a Nótárius depositirialis vezeti a jegyzőkönyveket, jegyzi fel a szállítmányokat (1707-től)". Komoróczy Gy. 1944. 182. 12. Z,. N. Tehát nemcsak az állami vámtól, hanem a „skfadna"-tól, a bor-lerakati vámtól is mentesíti.
