Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1975-1977 (Budapest, 1978)

Lippóczy Norbert: Lengyel bor-útlevelek a XVIII. század első feléből mint a tokaji borok kísérői

a két lengyel főpap igényét: 50 hordó bort vásároltat 1726-ban, persze ő is „saját szükségletére", azaz kihasználván a lengyel papság vámkiváltságát. Komoróczy művében olvasunk

13 a lengyel nemességet szigorú szavakkal ostorozó Masini Kristófról, a XVI. századbeli pápai követről. Masini megrótta azokat a főurakat, akik a saját szükségletükre vámmentesen behozott bor egy részét eladták a kevésbé tehetőseknek, olyanoknak, akiknek nem volt módjukban borért Magyarországra küldeni. Önkénytelenül is összehasonlítjuk a Római Szentszék e két lengyelországi követének erkölcsi beállítottságát. Masini a Szentszékhez illő erkölcs szigorával lép fel a XVI. században, míg Santini, úgylátszik, már beilleszkedett a Szász Ágostok uralkodása alatti fényűző, tejjel, mézzel, de mindenek előtt borral folyó életbe. Ragadjunk ki egy néhányat a Przezdziecki által felsorolt magas állami funkciókat betöltő világi főurak közül. „Szerény" tétel a 10 hordó bor; egyedül Lochowski krzeczkowi sztaroszta hozat magának ennyit. Antonina de Walsteyn Saphieha hercegnő, a vilnai vajdáné, viszont már 20 hordó bort vásároltat saját szükségletére. Még kevésbé sajnálhatták mind maguktól, mind vendégeiktől a hegyaljai bort az alábbi főnemesek, akik mindegyike 30—30 hordó borra adott megbízást: Branicki sztaroszta, Dunin korona-jegyző és Mycielski zászlósúr. Negyvenhordós tételekben vásároltatnak megbízottaikkal bort: Ciecierski főasztalnok, Morsztyn sandomierzi vajda, Tarló főpohárnok, Potocki korona-főjegyző és Katski országkardhordozó zászlósúr. Ötvenhordós vásárlót is találunk, nem is egyet a 39 felsorolt között; így Tarló Ádám lublini vajdát, Zamoyski hitbizományos főurat, az ítélőszék podóliai követét és Pociej hetman, vilnai vajdát. Ez utóbbi főnemes bőséges háziszükséglete indokolt volt, arról Przezdziecki külön is megemlékezett. Pociej hetmannál, a Wlodawa melletti Rozanko-ban, (Lengyelország északkeleti határán), lengyelországi látogatásai alkalmával Nagy Péter cár többször is vendégeskedett. E környéken még Przezdziecki idejében is emlegették a nép körében a néhai nagy vendégeskedéseket, amelyeket Pociej hetman rendezett. Hogy mennyire ízlett a cárnak a lakomákon az asztalra felszolgált tokaji bor, kiderül a Petersburgban 1714. április 16-ról keltezett levélből, amelyet gróf Golowkin cári kancellár írt Sieniawski Ádám hetman krakkói várnagyhoz. Przezdziecki idézi e lengyel levél eredetijét is, amely szerint Golowkin kancellár értesíti a hetmant, hogy Poroskiew kapitály és Korsakow Jermolay altiszt, tízezer rubel értékben szibériai árukat visznek magukkal Magyarországra.

14 Kéri továbbá a kiküldöttek támogatását, valamint a Magyarországon vásárolandó bor tranzitútjának Lengyelországi biztosítását. Feltűnő, hogy e levélben Golowkin nem említi Sieniawskinek, hogy 300 hordó bort kívánnak vásároltatni, — erről Tardy kiváló müvében olvasunk.

1 5 A 300 hordó vásárlásáról csak Przebendowskinak, a kincstárnoknak írt Golowkin, akitől a borok Lengyelországon való átszállítása függött. A nagy vásárlók közé tartozott még Sanguszko marsall is, aki 1728-ban 80 hordó borral töltötte fel bizonyára tágas pincéjét. 13. Komoróczy Gy. 1944. 37. 14. Przezdziecki maga is tűnődik jegyzetében afölött, hogy a szibériai áruk vajon ezüstrudak voltak-e, vagy cobolyprémek. Wieniec 1858. 32. 15. Tardy L. 1963. 11.