Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1975-1977 (Budapest, 1978)

Takács Imre: A borhamisítás tilalmának változásai 1945 előtt Magyarországon

Bortörvények az 1920-as években Az első világháborút követő békekötés után a borkérdésben is gyökeresen megváltozott Magyarországon a helyzet. Boraink értékesítése az Osztrák—Magyar Monarchia 53 millió lakosú, Ausztriával közös vámterületén a hektoliterenkénti 60 koronás prohibitív védővám oltalma alatt, amely vám nagyobb volt, mint egy hektoliter közönséges bor ára, nem okozott gondot. A vámvonalon belül nemcsak kitűnő borainknak, hanem a kommerszboroknak is szinte korlátlan mennyisége piacra talált, ha nem is mindig előnyös áron.

40 Ezzel szemben kevés lehetőség adódott a megtermelt borok értékesítésére a háború utáni, 8 millió lakosú országban.

41 A megmaradt egyharmadnyi területen helyezkedett el ugyanis a régi szőlőültetvények több mint kétharmada és ezenfelül az 1921—1923. években — az átmenetileg kedvező értékesítési lehetőség hatására körülbelül 20 ezer hektáron új szőlőket is telepítettek, még gabonaföldekre is.

42 Az ország 3356 helysége közül legalább 2600-nak határában foglalkoztak szőlőműveléssel. Ilyen körülmények között borban túltermelés jelentkezett, de a kérdés gazdaságpolitikai megítélésében a kormányzatnak a mintegy 100 000 szőlőmunkás és családtagjaik megélhetésére is tekintettel kellett lennie. A hazai piac hozzávetőleg 50 %-át tudta csak felvenni az évi átlagos bortermésnek, az itthon fölöslegesnek bizonyult másik 50 %-át mindenképpen exportálni kellett. A Monarchia területéből részesedett új államok azonban magas vámokkal és beviteli tilalmakkal védekeztek egymás, főként Magyarország termékei ellen, így boraink oda irányuló kivitele jelentős mértékben megnehezült.

4 3 Az újabb szőlőtelepítés korlátozásán kívül olyan intézkedéseket is kellett tehát tenni, amelyek, figyelemmel a megváltozott piaci viszonyokra, a távolabbi országokban boraink piacképességét emelik.

44 A hazai borok nagy része ugyanis kisebb cukor-, illetve szesztartalma miatt alig vehette fel a versenyt a nehezebb borokat kereső — az osztrák—magyar közös vámterület fennállásának idejében borexportunk szempontjából elhanyagolt — nyugati és Európán kívüli piacokon a mediterrán (francia, olasz, spanyol, portugál és görög) borokkal. Emiatt felmerült annak a szükségessége, hogy olyan újabb bortörvény alkottassák, amelynek rendelkezései fokozzák boraink külföldi értékesítésének a lehetőségét. Ezt anélkül kellett elérni, hogy megváltozzék a magyar borok jellege.

45 40» A vámkülföldi borértékesítés viszont szinte kívül esett a hazai kereskedők kalkulációján, azt ők átengedték az osztrákoknak. Erre vezethető vissza, hogy amennyit a magyar borokért Bécsben, Prágában vagy Lembergben árban el lehetett érni, jóformán az volt a vámvonalon kívül felső értékhatáruk. Emiatt különösen finomabb minőségű boraink ára a világpiacon tartósan nyomott volt. (Drucker J. 1913. A bornak nemzetközi jelentősége. In: Előadások a szőlészet és borászat köréből IV. sorozat. Szerk.:

Drucker J. 17-18. Budapest.) 41. Azok a savanyú magyar borok, amelyeknek a Monarchia idejében Ausztria szláv nemzetiségei voltak a fő fogyasztói, 1920 után úgyszólván eladhatatlanok lettek. 42. FeyérP. 1970. 269. 43. A borkivitel jövedelmezőségének megoldatlansága sok termő szőlő kivágását is eredményezte ebben az időben. 44. A bor túltermelésének megakadályozására az 1923: XLin. törvénycikk új szőlők telepítését tiltotta. E törvény hatálya azonban 1928. december 15-én megszűnt Ezután az 1929: XVII. törvénycikk korlátozta a szőlőtelepítést, a szőlőgazdálkodás közvetlen irányítása pedig az intézményesen 1894 óta működő és 1929-ben kötelezően megalakítandó hegyközségek útján történt Utóbb az 1938: XXXI. törvénycikk a szőlőtelepítés tilalmát még inkább megszigorította. 45. Az 1924: IX. törvénycikk javaslatának miniszteri indokolásából.