Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1975-1977 (Budapest, 1978)

Takács Imre: A borhamisítás tilalmának változásai 1945 előtt Magyarországon

Az új bortörvény, az 1924: IX. törvénycikk, valamint ennek 62 000/1924. F.M., 32 244/1926. F.M. és 33 660/1926. F.M. sz. végrehajtási rendeletei a bor előállítása, kezelése, forgalmának szabályozása tárgyában az 1908: XLVII. törvénycikk követelményeiből tett engedmények árán is nem egy fontos változást hoztak. Ezek elsősorban a szeszfok emelésének lehetővé tételére vonatkoztak, de egyszersmind a borhamisítás lehetőségének a szűkítését is célozták, főként azzal, hogy messzebbmenően korlátozták a törkölybor készítését. Mint tudjuk, a múlt század utolsó negyedében a filoxéravész válságos helyzetbe hozta a magyar bortermelést; a hegyi szőlők nagyrésze kipusztult. Az ezek pótlására adott könnyítésekről több törvény is rendelkezett (1879: XXIX., 1882:XV., 1883:XVIII. és 1896 V. t-cikkek), ezek adómentesség és kölcsönök engedélyezésével mozdították elő a szőlők újratelepítését. Ugyanezt a célt szolgálták a szőlődézsmaváltság lerovására adott kedvezmények (1883: XI., 1891:1., 1895: XIV. t-cikkek) is. Mindezek az intézkedések eredménnyel jártak; az 1900-as években kiterjedésében már csaknem helyreállt a régi szőlőterület. A filoxéra ellenben megváltoztatta a hazai szőlőtermesztés topográfiáját. Régebben jóformán a vulkanikus eredetű hegyek lejtőin és a domboldalakon volt csak számottevő szőlőművelés, a kipusztult hegyi szőlők helyett azután főként a filoxérával szemben immúnis alföldi homokon telepítettek sok, könnyű borokat adó szőlőt. Kecskemét, Cegléd, Kiskőrös és más helységek határában jelentős szőlő- és gyümölcskultúra keletkezett. 1925-ben a szőlőknek több mint fele (52,6 %-a) az Alföldön helyezkedett el.

4 6 A franciaországi sikerek nyomán már a századforduló előtt Magyarországon is sor került a filoxérának ellenálló amerikai szőlővesszők kiterjedt ültetésére 47 Akitűnő régi magyar szőlők nem csekély része helyett, amelyeknek zamatos, pompás illatú boraink a jó hírüket köszönhették, csakhamar nálunk is meghonosodtak az idegen ízű, de nagy tömegű bort szolgáltató direkttermő fajták: az Othello, Izabella, Nova, Delaware stb. Ezek termesztése ellen csak később és nem nagy sikerrel vették fel a küzdelmet az 1924. évi bortörvényt kiegészítő és módosító novellának ŰZ 1929: X. törvénycikknek,

4 8 valamint a szőlőgazdálkodásról és hegyközségekről szóló 1929: XVII. törvénycikknek tiltó és akadályozó rendelkezései.

49 Rontotta az előnyös borértékesítés lehetőségét az is, hogy a kistermelők többsége mellékfoglalkozásképpen folytatta a szőlőművelést, arra sem elég gondot, sem abba elegendő befektetést nem fordított. Rendszerint többféle, egyenként kis mennyiségű és évjáratok szerint különböző minőségű bort állítottak elő,

50 holott a külföldi kereskedők 46. Sajóhelyi I. 1945. 31. 47. Az amerikai vesszők és oltványok szokványminőségét elsőízben a 60 900/1896. F.M. sz. rendelet határozta meg. 48. Az 1929: X. törvénycikk alkotását az 1924. november 29-én Párizsban kelt nemzetközi egyezménnyel létesített Office International du Vin-nek az egyezményt aláíró államokra kötelező egyes állásfoglalásai is szükségessé tették. 49. Az 1929: XVII. törvénycikk fenntartotta a szőlővesszők és oltványok termesztésének és forgalmának addigi korlátozását, 87 200/1929. F.M. sz. végrehajtási rendelete pedig több borvidék tekintetében a telepíthető szőlőfajtákat is meghatározta. 50. Az 1935. évi összeírás adatai szerint a szőló'birtokok 85 %-a kisebb volt egy kat. holdnál.