Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1975-1977 (Budapest, 1978)

Pintér János: A kecskeméti „Miklós" szőlőtelep létrejötte és első évtizede

férfi napszámos kezelte, a vesszőt gyermek napszámos helyezte a lyukba, olyan mélységbe, hogy a felső szem a homok szintjével egy vonalba kerüljön, majd vízzel beiszapolták. Egy tőkére 2 liter vizet számítottak. A szemet pedig becsirkézték, azaz egy marék nedves homokkal befedték.

30 A szőlővesszőket 1000 n.öl nagyságú, 60 cm hosszú, illetve szélességű szabályos négyszögű táblákba ültették. A sor- és tőketávolság 30 cm volt mind az európai, mind az amerikai anyaszőlőben. Egy táblába 2500 tőke került, (50 sor, soronként 50 tőke) egy katasztrális holdon 4000 tőke fért el.

31 Az egyik legfontosabb feladat az új ültetvénynek a szelek elleni védelme volt. Miklós-telepen már a forgatás befejezése után az egyes szőlő táblákat törekkel, venyigetörmelékkel, vagy apró szalmával behintették. A beültetést követően az új telepítésekben az első és második évben, az általában uralkodó szél irányára keresztben, két-két tőke közé szalmacsutakokat helyeztek a földbe, melyek készítéséhez a rozsszalmát vélték legalkalmasabbnak. A 30—40 cm hosszúságú szálakat átkötötték, a kész csutakot fele magasságig földbe ásták. Ez vázlatosan ábrázolva a következőképpen nézett ki. A csutakokat azért helyezték el így, hogy, — mivel fogatos művelést is alkalmaztak —,a szőlő legalább egy irányban művelhető legyen. A kézi kapálás alá került táblákon viszont a sorok közé is raktak csutakokat, hiszen a kapás művelést ez nem akadályozta.

32 A telepítést követő első két esztendő után a szalmázást elhagyták, és más homokkötő növényeket ültettek a sorok közé, elsősorban burgonyát. Kecskeméten a régi szőlőkben teljesen természetes volt, hogy a sorok közé gyümölcsfákat — elsősorban almát — ültettek, de még az akácfa is előfordult, pedig ez talajzsaroló gyökérzetével nem volt alkalmas szőlő közé. Miklóstelepen viszont semmilyen fa nem került a szőlősorok közé. Úttörő szerepe volt Miklóstelepnek az ekével való szőlőművelés meghonosításában. Ez kiterjedt nemcsak a nyitásra és a takarásra, hanem a kapálásra is. Az ekés-fogatos szőlőműveléssel egyébként is nehezen barátkoztak meg a szőlősgazdák, hiszen a talajtól függően más-más típus volt alkalmas; kézzelfogható és biztos eredmények még nem jelezték feltétlen eredményességét, és a néhányszáz négyszögöles, vagy holdnyi parcellán használata nem is volt kifizetődő. Miklóstelepen évente háromszor kapálták meg a szőlőket, többfajta szőlőkapáló ekét kipróbáltak, legjobb vélemény az ún. verseci ekéről alakult ki, mely különösen a tőke sorok mentén, — ahol a kézi művelés kevésbé eredményes —, végzett jó munkát, és megfelelően irtotta a szőlő harmatgyökereit.

33 Mindezek ellenére az a vélemény alakult ki, hogy forgatott homoktalajon a kézi kapálás kifizetőbb.

34 30. B. L. 1890. április 5. Koritsánszky János: Az új homoki szőlők telepítése. Zl. Baross K. 1890. 114-115. p. 32. B. L. 1890. január 25. Forster Géza: Egy és más a homoki szőlők telepítéséről, valamint PetrovitsI. 1894. 30-32. p. 33. SZ. B. L. 1890. január 11. Szőlő fogatos míveléséről. 34. SZ. B. L. 1886. augusztus 30. Koritsánszky János: A kecskeméti telep anyaültetvényeiben különböző rendszerű ekékkel megejtett kísérletekről. oxoxoxox OXOXOXOX O = tőke X = csutak