Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1975-1977 (Budapest, 1978)
Pintér János: A kecskeméti „Miklós" szőlőtelep létrejötte és első évtizede
A szőlő műtrágyázását is kellő figyelemmel végezték. A kálium, foszfor és a nitrogén (vagy korabeli gyakorta használt nevén a légeny) megfelelő keverékének két-két tőke közé ásóval egy tölcsér alakú, mintegy 1/2 méter mély lyukat ástak. Ide került Koritsánszky saját szerkesztésű adagoló készüléke segítségével a szükséges mennyiségű műtrágya, melyet homokkal összekevertek, majd a lyukat homokkal behúzták. Az istálló- és műtrágyák mellett, — melyeket inkább csak kísérleti célból alkalmaztak — ,túlnyomórészt szárított sertéstrágyát használtak a talajerővisszapótlásra. A Soroksárról hozatott sertéstrágyát az ún. hengerásó segítségével juttatták a földbe. A szőlő takarásához nagy segítséget nyújtott a telepen alkalmazott „rozsolás". Ennek lényege az volt, hogy augusztus második felében a harmadik (érés alá történő) kapálás előtt ritkásan bevetették a sorközöket rozzsal. Ősz végére a takarás idejére megbokrosodott, ekkor nagy hantokban felvágták és a tőkékre helyezték. Mivel a rozst nemcsak a tőke befedésére használták fel, hanem zöldtrágya készítésére is, csak minden második sorközt használtak fedésre. Tavasszal a vetést addig hagyták fejlődni, amíg a rozs hányni nem kezdte a kalászát, akkor kaszával vagy sarlóval levágták és alákapálták. 3 5 Az eredeti elképzelésnek megfelelően a következő fajták termelését kezdték meg: /. Homokra alkalmas fajták: 1. fehér fajták (Szlankamenka, Olaszrizling, Rakszőlő, Fehér kövidinka, Piros kövidinka, Ezerjó). 2. Kék fajták (Budai nemes kadarka, Lúdtalpú kadarka, Török kadarka, Ködöskék). /7. Fajtafenntartás céljából ajánlott hazai fajták: A) Elsőrendű fajták: 1. Fehér fajták (Furmint, Szlankamenka, Sárfehér, Erdei, Bakar, Veresdinka, Piros kövidinka, Fehér kövidinka, Ezerjó). 2. kék fajták (Budai nemes kadarka, Lúdtalpú kadarka, Török kadarka, Ködöskék). B) Másodrendű fajták: 1. Fehér fajták (Góhér, Juhfark, Hárslevelű, Zölddinka, Bálintfehér, Hosszúnyelú, Járdovány, Kövér szőlő, Szemandria, Ezüst fehér, Leányka, Balafánt, Boglár, Fehér kadarka, Beregi rózsás, Lisztesfehér, Mézes, Musztafehér). 2. kék fajták (Kéknyelű, Sárfekete, Kék góhér, Purcsin, Csókaszőlő). III. Európai - Magyarországon meghonosodott - fajták: A) Elsőrendű fajták: 1. Fehér fajták (Olasz rizling, Zöldszilváni, Fehér burgundi, Sauvignon, Semillon, Chasselas blanc, Muscat lunel). 2. Kék fajták (Oportó, Cabernet, Szentlőrinc, Gamay = Nagyburgundi). B) Másodrenű fajták: 1. Fehér fajták (Rajnai rizling, Piros szilváni, Zierfandli, Tramini, Zöldveltelini, Pirosveltelini). 2. Kék fajták (Kleoner, Aramon, Merlot, Pineau noir, Teinturier, Melon). 36 A későbbi évek folyamán természetesen történtek változások, egyes kisebb jelentőségű fajták kimaradtak, s helyükre mások kerültek, de a telepen kezelt szőlőfajták zöme megmaradt. Az első árjegyzékek természetesen névszerint sorolták fel az egyes vesszőfajtákat, de nem ilyen részletes csoportosításban. Csak csemege- és borszőlőket különböztettek meg, ez utóbbiakat kék-, fehér- és piros fajtákra osztva. 35. SZ. B. L. 1895. március 8. Petrovics István: A futóhomok megkötése. 36. A 15. jegyzet alatt i. m. 30-31. p.
