Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1975-1977 (Budapest, 1978)
Für Lajos: A kertkultúrás tanyarendszer kiépülése a századfordulón
igazgatója, Koritsánszky János és a neves gyümölcstermelő, Hankovszky Zsigmond. „Hála és elismerés illeti azokat a férfiakat — írták joggal 1907-ben — akik a filoxéra-vész után Kecskemét homoksivatagjait szemelték ki a hegyi borok pótlására". 67 Első helyen talán mégis a város szépírói hajlamokkal is megáldott 68 kiváló polgármesterét, Kada Eleket kellett volna megemlíteni, aki jó érzékkel nyúlva a felkínált lehetőségekhez, „a futóhomokos területeket öröktulajdonul szétosztva, olyan szőlő- és gyümölcskultúrának vetette meg az alapját, amely ma párját ritkítja" — írták róla 1925-ben. 69 Azonban nemcsak a földet parcellázó városvezető, hanem a 200 holdas Szikrai szőlőgazdaság létrehozásában — a Muraközy-testvérek mellett — oly sok energiát fektető polgármester is megérdemli, hogy neve a hazai szőlőkultúra történetében földjegyeztessék. Koritsánszky János, az állami Miklós-telep első igazgatója nemcsak szervező-vezetőként tűnt ki; ugyanolyan fontos, hogy az elsők között ismerte fel a homoki csemegeszőlő-termelés jelentőségét. 70 A homokon elsőnek téglapincét építő s a homoki borok egyenragúságát hirdető idős Csókás József paraszt létére termelési tapasztalatait szakfolyóiratokban tette közzé; kitűnő felismerései nem csak a szakmai közvéleményt, de a szakágazat tudós művelőit is meglepték. Beretvás Pál Szarkáson és Ballószögön lévő nagyüzemi szőlősgazdasága pedig valósággal mintatelepe lett a korabeli szőlőtermelésnek. 71 Hasonlóan mintaszerű telepet létesített az Úrréten Hankovszky Zsigmond (1864—1949), aki nemcsak az alföldi gyümölcsfajok és fajták szakszerű leírásával, gondos és aprólékos ismertetésével, de új fajták nemesítésével is tisztes rangot szerzett magának. 72 „Leginkább a barack, meggy, alma, körte és szilva fajok nemesítésének gondolata foglalta le Hankovszky elméjét — írta róla egyik kortársa visszaemlékezéseiben — és ezek közül is sikerült neki (a szilva kivételével) általa figyelemre méltatott új egyedek előteremtése". 73 A szőlészkedés szenvedélye vihette Wéber Ede szomszédságába Záboretzky Ferenc városi építészt is, aki 16 holdas üzemében rövid idő alatt ugyanolyan kiváló szőlész lett, mint amilyen jó építésznek mondták. Gazdaságában fele-fele arányban termesztett csemege-, illetve borszőlőt. Villaszerű „tanyája", akár csak Wéber Ede „svájciasan-olaszosan" bástyás várszerű otthona és pincészete — egymás szomszédságában — még ma is áll. Záboretzkynek azonban Köncsögön, Koritsánszky Jánossal közösen is volt egy 50 holdas szőlőgazdasága. 74 És vajon mi más, ha nem valamiféle megszállottság adhatott erőt annak, aki éppen ekkortájt, az 1880-as évek végén vetődött az erdők és füzesek 67. KNKN 1907. 318. p. 68. BKmL. Kecskemét városi iratok. Kada Elek kéziratai. Különgyűjtemény. Az anyagban színdarabjai és más irodalmi jellegű kéziratai tanulmányozhatók. 69. Gesztelyi Nagy László, 1925. 12. p. 70. KNKN 1892. 168. p. A Miklós-telepet megszervező és irányító Koritsánszky János 1854-ben született. A gazdasági akadémiát Magyaróváron végezte, ahol öt évet tanársegédeskedett. Ezt követően a minisztériumban teljesített szolgálatot s innen került Kecskemétre. KNKN 1890. 20-21. p. 71. Gesztelyi Nagy László, 1930. 18, 36-42. p.; KNKN 1902. 318. p. 72. Református Egyház Kecskeméti Gyűjteménye. Hankovszky Zsigmond gyümölcsleírásai. 73. BKmL. Kecskemét városi iratok. Vegyes, kéziratok. Győrffy Pál visszaemlékezése sógorára, Hankovszky Zsigmond szőlőbirtokos és gyümölcsnemesítőre. Sz. és é. n. Hankovszky apja tímár volt ugyan, de az ipar helyett tekintélyes birtokán inkább szőlőtermeléssel foglalkozott. 74. KNKN 1907. 319. p.
