Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1975-1977 (Budapest, 1978)

Für Lajos: A kertkultúrás tanyarendszer kiépülése a századfordulón

évtizedétől mind több „középosztálybeli" szerzett magának szőlőt a homokon. Valójában itt ezzel indult meg a szak- és üzletszerű szőlőtermelés.

6 2 Külön is méltatja idős Unghváry László és Végh Sándor tevékenységét, akik a csemői homokon létesített szőlő- és gyümölcsgazdaságaikkal jelentős lökést adtak a belterjes tanyásodásnak. „Unghváry László —írták az 1920-as években — kezdte meg a híres csemői szőlő- és gyümölcskultúrát". Unghváry László és József közös szőlő-és gyümölcstelepe az 1920-as évekre valósággal világhírűvé vált.

63 Kitűnően kezelt telepükön, ahol országosan ismert faiskolájuk is állt, évente százával foglalkoztatták a környékből verbuvált munkásokat, akik — írták — elsajátítva a korszerű termelési és védekezési eljárásokat, ismereteiket azután igen jól tudták kamatoztatni saját kis szőlőtelepeiken.

64 A nagyban telepítők természetszerűen nem hiányozhattak Nagykőrös határából sem. A Cegléd—Nagykőrösi vasút mellett vásárolt földjükön fogtak hozzá Oppenheim Emil és Henrik, pesti bornagykereskedők egy 90 holdas telep felállításához. A karózott, bor- és csemegeszőlőt termelő nagygazdaságot 1888-ban kezdték kiépíteni, s az évben már 36 holdon települt szőlő. Egy évvel később Darányi Ferenc, kecskeméti ügyvéd létesített csemői telepén 50 holdas szőlőgazdaságot. Sági Ferenc és Szappanos Sándor (utóbbi ügyvéd), s az igazgató-tanítóból kiváló kertgazdává lett Pap Gedeon viszont „a gyümölcstermelés terén szereztek maguknak érdemeket".

6 5 Nemcsak Nagykőrösnek, de a kornak is egyik legsajátosabb, markáns arcélű egyénisége B. Tóth Ferenc volt, aki mély paraszti sorból küzdötte fel magát. Megkuporgatott vagyonából 1885-ben potom áron (holdanként 32 Ft-ért) 142 hold homokot vásárolt a csemői határban. Több évi megfeszített munkával — mezei vasútat is beszereltetve — hordta, hordatta szét a buckákat, simította el a terepet. Másfél évtized múltán, amikor birtoka már jól berendezett, korszerűen termelő nagygazdasággá fejlődött, földjének holdja 60 helyett 600 koronát ért. „Csemőben — írta egyik méltatója — a szőlő- és gyümölcskultúra bevezetése B. Tóth Ferenc nagykőrösi földműves, majd nagybirtokos gondolata és érdeme". Másik méltatója az országos hírű szakembert és termelőt értékelte nagyra egyéniségében. „B. Tóth Ferenc — írta - vasszorgalommal küzdötte föl magát országosan becsült tekintéllyé. Országosan ismert név. Az alföldi homoki szőlőtermelés meghonosítása az ő és Mathiász János nevéhez fűződik".

66 A megszállottak igazi „tanyája", mondhatni főfészke azonban a kecskeméti homok volt. Szinte mágikus erővel vonzotta magához vagy tenyésztette ki ő maga e különleges emberfajtát. Mint valami szőlőbeli olimpuszon, úgy adtak találkát egymásnak itt a homoki kertkultúra különcködő „istenségei": a már emlegetett svájci Wéber Ede és a Sáros vármegyei Mathiász János, a mindmáig legnagyobb és egyetlen világhírű szőlőnemesítőnk. Itt szerzett hírnevet magának a Szatmár megyéből elszármazott Katona Zsigmond és a helybeli Kocsis Pál, a kecskeméti jobbágyok „tudós" parasztivadé ka, idős Csókás József és Beretvás Pál, az idegenből jött s a 200 holdas állami szőlészet 62. Cegléd, 1931. 266. p. 63. Gesztelyi Nagy László, 1929. 338. p.; Vő, 1925. 12. p. 64. Cegléd, 1931. 270. p. 65. Galgóczy Károly, 1896. 542. p.; Galántai Fekete Béla, 1927. 127. p. 66. Gesztelyi Nagy László, 1927. 17. p.; Galgóczy Károly, 1896. 543. p.; Galántai Fekete Béla, 1927. 128. p.