Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1975-1977 (Budapest, 1978)
Für Lajos: A kertkultúrás tanyarendszer kiépülése a századfordulón
város is telepített; így jött létre a 200 holdas Szikrai szőlőgazdaság. Később a városi határ északi szélén szerveződött a 800 holdas Kláber-telep. 58 Szegeden Ormódy Béla vállalkozó és a bécsi bankárokból összehozott részvénytársaság 120 000 forintos tőkéjével létesült a királyhalmi 200 holdas, főként csemegeszőlőt termelő gazdaság. A telepítési munkálatokat 1891-ben kezdték, s azokat 1896-ban fejezték be. A részvénytársaság gazdasága mellett Ormódy magának külön 10 holdas magántelepet létesített. 59 A vállalkozás sikerét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy ugyanaz a társaság 1905-ben újabb 300 holdas telepet hozott létre Pusztamérgesen. Egyidejűleg 600 n. öles telkeken 40 szoba-konyhás házat építettek a gazdaság állandó alkalmazottainak, lerakva egyben Pusztamérgesnek, mint falunak az alapjait is. A szőlőtelep vonzására ,,munkáslakosság, állandó népesség költözött ide a szőlőmunkák elvégzésére. Utóbb mások vétel útján szereztek földet és tanyákat a határban". 60 Ormódyék példája már a következő évben követőre talált, s létrejött a 130 holdas Grüner-féle telep. Két évvel később, 1908-ban pedig a valamivel kisebb kiterjedésű Kiss Ferenc-féle, majd a még kisebb Saághy László-féle mezőgazdaság kezdte meg nagyüzemi keretek közt működését Pusztamérgesen. Példa akadt arra is, hogy a nagyüzemi telepeknek nemcsak a létesítését, de a működtetését is összekapcsolták a parcellázásokkal. A már említett Kárász-család 50 holdas szőlősgazdasága mellett 5—10 holdas parcellákat mért ki és adott át a parasztoknak. A parcellák vételárát azonban nem pénzben fizették, hanem a szerződésekben lefektetett szőlőbeli napszám-munka formájában kellett az illetőknek — szószerint — ledolgozniuk. S miután a szőlőtermelés korszerű fogásait és ismereteit itt elsajátították — írta utólag a néprajzos —, szinte valamennyien szőlőt telepítettek a hovatovább sajátjuknak mondott tanyaföldjeikre. 61 A homokra szőlőt telepítő polgárok (iparosok, kereskedők, értelmiségiek) esetében szinte lehetetlen megvonni a határt: munkájukban hol végződött a tőkés jellegű vállalkozás, s hol kezdődött a küldetés-tudat (homokmegkötés) vagy a szőlészkedés szenvedélye. Annyi bizonyos: a kalandorok, a puszta nyereségre törők mellett igen tekintélyes lehetett a „megszállottak" száma. Mint nem egy az eddig említettek közül, úgy az alább következők nagy része is híve volt vagy rabja lett a homoki szőlőtermelésnek. Felkészültségénél fogva pedig előrelendítője a szakszerűbb és korszerűbb termelésnek. Szegedről például — mint más vonatkozásban említettük már — a szatymazi birtokosok jelentős hányadát lehetne itt névszerint felsorolnunk, akik 5—10—20 holdas nagyüzemi jellegű telepeiken a nemesebb csemege- és borszőlőfajták meghonosításán túlmenően ekkor alapozták meg az országos hírűvé lett őszibarack-fajták termesztését. Tanyájuk-majorjuk - szemben a néhány száz n. öles parcellákon álló „hétvégi tanyákkal" - sokkal inkább egy-egy nagyüzem termelési központja, nem pedig a család pihenőhelye volt. Már a város monográfusa is megállapította, hogy Cegléden a múlt század utolsó 58. BKmL. Kecskemét városi iratok. Vegyes, kézirat. Wolf István, 1926. 96-97. p. 59. SzIKJ., 1892. 60. p.; 1895. 37. p. A munkálatokat ugyanaz a Zauner Richárd irányította, akinek tevékenységéről más vonatkozásban szóltunk már. 60. Csongrád vármegye, é. n. II. rész. 61. p. 61. Börcsök Vince, 1970. 102-104. p.
