Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1975-1977 (Budapest, 1978)

P. Erményi Magdolna: Forrástanulmány a régészeti korokból származó csonthéjas gyümölcsleletekről Közép-Európában

vidéken még nem fordult elő.

53 Az 1963/64. évben folytatott ásatásokból 7 db nem szenesedett, enyhén lekerekített, mélyen gödrös felületű kökényszilva kőmag került elő a koraközépkori Haithabuból (Átlagméretük: h: 14,3; sz: 11,0 és v: 8,85 mm).

54 Neussban a XV—XVI. századból, egy emésztőgödörből más gyümölcsmagvak mellett 42 db kökényszilva és 17 db háziszilva kőmag lelet került elő. A kökényszilvát 4 típus képviselte. Az 1. típusba a legkisebb 5 kőmag tartozik (h:8,12; sz:4,38; v: 5,72 mm). Felületük gödrös. A hasi varrat mellett futó 2 párhuzamos borda jelentősen kiemelkedik. Feltehetően a var. Juliana fajtához sorolható. Ez a fajta a Haus-meer-niederungsburgi leletben is előfordult, s mint régi fajta még helyenként ma is megtalálható. A 2. típusba 17 kőmag (h: 11,26; sz: 5,41; v: 7,79 mm) sorolható. Alakjuk szerint az előző fajtához tartoznak, de már átmenetet képeznek a 3. típus felé, melyek hosszabbak, szélesebbek, vastagabbak (h: 14,11; sz:7,01; v: 9,60) és a katalán szilvához hasonlítanak (var. pomariorum Bout). A 4. típus viszonylag keskenyebb, laposabb, mindkét végük hegyes, a hasi varrat néhány magnál tarajszerű (h: 17,45; sz: 7,63; v: 10,27 mm). Leginkább a házi szilvára emlékeztetnek. A házi szilva 17 kőmagva hosszú és keskeny, mindkét végük hegyes. Felületük gyengén gödrös, a hasi varrat mellett 2 szűk barázda fut (h: 16,2; sz: 5,3; v: 7,58 mm).

55 Cerasus avium (L) Mönch, cseresznye és Cerasus cf. vulgaris Mill meggy A cseresznye és a meggy származásával sok szakmunka foglalkozik. Az ókori írók közül a görög Teophrastos (i.e. 300 évvel) írt részletesen a cseresznyefáról. Itáliában Marcus Terentius Varró (i.e. 117—27) említi a cseresznyét. Időszámításunk kezdete után Flinius már 8 cseresznye és 2 meggy fajtát ismertet.

5 6 A. de Candolle is két fajnak írja a cseresznyét és a meggyet, de nem tartja valószínűtlennek, hogy az egyik faj a másikból keletkezett, mivel fő jellemvonásaik megegyeznek, őshazájuk is azonos (a Kaspi tótól Nyugat-Anatóliáig), onnan mindkettő nyugat felé terjedt. A cseresznye tömeges előfordulása, erőteljesebb fejlődése és szívóssága alapján a szerző arra a feltevésre jut, hogy a meggy a cseresznyétől származik.

57 La Baume szerint a cseresznye csak római közvetítéssel került Elő-Ázsiából a Földközi tenger mellékére és onnan Közép-Európába.

58 Mándy Gy. a cseresznye vadontermő ősi alakját Kisázsiába és Transzkaukáziába helyezi. Második központjának Európát tekinti. Megállapítja, hogy a meggy természetes hibrid, mely a cseresznye és a csepleszmeggy (Cerasus avium + Cerasus fructicosa (Pali.) Woronow keresztezéséből vagy a cseresznye más fajokkal történt hibridizációjából származik, őshazája szintén Kisázsia és Transzkaukázia.

5 9 Vavilov a cseresznye és a meggy őshazájának az Elő-ázsiai génközpontot tartja, Zsukovszkij az Európai-szibériai 53. Janssen, W.-Knörzer, K. H. 1968/69. 140-143. 54. Behre, K. E. 1969. 30. 55. Knörzer, K. H. 1968. 148. 56. BrózikS. 1959. 5. 57. De Candolle, A. 1894. 213-218. 58. La Baume, W. 1961.42. 59. Mándy Gy. 1971. 201.