Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1975-1977 (Budapest, 1978)

P. Erményi Magdolna: Forrástanulmány a régészeti korokból származó csonthéjas gyümölcsleletekről Közép-Európában

Központot is elsődleges származási helynek jelöli a cseresznyénél és a sajmeggynél (Cerasus mahaleb).

60 A vadcseresznyefa, a vadmeggy, a törpemeggy és a sajmeggy a tölgykeverék erdő természetes alkotó része volt. Ez az erdőtípus i.e. 6500— és 2500 között a Pannóniai medencéből a Duna mentén terjedt tovább nyugat felé. A vadcseresznye (madárcseresznye), mely a lomblevelű fák határáig, 1500 méterig is felhatol, csaknem valamennyi cseresznyefajta őse, belőle mutációval alakult ki a termesztett fajták két típusa. Az egyik a szívcseresznye (Cerasus avium convar. Juliana (L) Janchen), melynek termése puha, leves húsú, színe fekete. A másik változat a ropogós cseresznye (Cerasus avium convar. duracina (L) Janchen). A meggy is a Duna térségében teljesen meghonosodott.

61 A cseresznyét Magyarországon őshonosnak tekintjük. Erdeinkben az apró gyümölcsű (kb. 10 mm átmérőjű) vadcseresznye megtalálható. A régészeti leleteknél a szerzők a cseresznyét és meggyet igen sok esetben összevontan ismertetik. Kőmagvaik alakja és külseje alapján megkülönböztetésük sok esetben nehézségbe ütközik. Kőmagvaik méretének változékonysága, alakja, a varratok rajzolata nagy mértékben függ a külső természeti tényezőktől is. A kutatók keresik azt a módszert vagy bélyeget, mellyel a két faj kőmagról történő elkülönítése tévedésmentesen meghatározható. Cseresznye kőmagleletek már a mesolitikumból is ismertek, Németországból Kempen an Niederrheinből. A 3 db kerekded formájú kőmag átlagos átmérője 7 mm.

62 A későneolitikus korból Magyarországon Sümeg—Mogyorós domb (Veszprém m.) kőbánya égett rétegéből 2 db sérült csonthéj ismeretes.

6 3 A rézkor végéről, a kora bronzkor elejéről az osztrák Mondsee cölöpépítményeinél is találtak cseresznye kő magvakat (bár azt Werneck kérdésesnek tartja).

64 E korszakból a svájci cölöpépítményekből a Zürich mellett a Pfäffikersee-robenhauseni lelőhelyről két cseresznye alakot ismertet O. Heer. Az egyik átmérője 7,5—8,8 mm, alakja kerekded; a másik ovális formájú, hosszmérete 8—10 mm, keresztmetszete 6—7,5 mm.

65 Messikommer azonban kétségbevonja a leletek korát, mert szerinte az e területről előkerült cseresznyekőmagvak rágcsálók által kerültek oda (a csonthéjak egértől rágottak) és a cseresznye csak a rómaiak közvetítésével került a vidékre.

66 A Szovjetunióból Jereván külső részén Sengavit nevű eneolitikus településből cseresznyekőmagvakat találtak.

67 A korai vaskorból, Hallstatt mellett a sóbányából is előkerült néhány kőmag (átlagméretük: h: 7,0—8,2; sz: 5,0—6,0; v: 6,7—8,2). Kormeghatározásuk bizonytalan, azért összehasonlításra nem alkalmas.

68 A kelták korából K.u.F. Bertsch szerzők tesznek említést a Schwäbisch Hall (NSzK)-ból származó leletről, melynek méretét nagyobbnak 60. Kárpáti Z. - Terpó A. 1971. 149. 61. Werneck, H. L. 1955. 90, 96.; 1956. 121. 62. Bertsch, K.u.F. 1949. 112. 63. ^. Hartyányi B.-Nováki Gy.-Patay Á. 1968. 10. 64. Werneck, H. L. 1955. 22. 65. Bertsch, KM.F. 1949. 112. 66. Messikommer, H. 1913. 86. 67. Dr. Bdojan, V. levélbeli közlését ezúton is köszönöm 68. Werneck, H. L. 1955. 23.; 1961. 108.