Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1975-1977 (Budapest, 1978)

P. Erményi Magdolna: Forrástanulmány a régészeti korokból származó csonthéjas gyümölcsleletekről Közép-Európában

hogy változtat azon. Vannak, akik Hegi viszonylag leegyszerűsített mesterséges rendszerét, illetve Röder által javított formáját fogadják el. (Baas, Knörzer stb.) Gams is Hegi a Prunus domestica (szilva) fajt 3 alfajra osztja: ssp. insititia (L.) Poiret, ssp. italica (Borkhausen) Gams, ssp. oeconomica (Borkhausen) C.K.Schneider.

5 A Röder által módosított felosztásnál már az alfajók száma négy: ssp. insititia, (kökényszilva), ssp. italica, (kerek szilvák, ringlók), ssp. intermedia (félszilvák) és ssp. oeconomica (házi szilvák).

6 /. Baas, azt a nézetet vallja, hogy a csak mag alapján történő, tehát a régészeti kőmagleletek meghatározásánál Hegi és Röder rendszerét kell alapul venni. A recens kő magvak megkülönböztetésénél viszont már sokféle szempont vehető figyelembe.

7 H. L. Wemeck, pomológiai jellegű leírásaiban is rendszerezi a szilva alakköreit, 11 alfajra osztja fel, amely többségében az osztrák és német kultúr- és vadfajtacsoportokat foglalja magába, megkísérelve azok történelmi kialakulását is tisztázni.

8 Magyarországon is eltérő a szib/ák felosztása: Soó R. a szilvát (Prunus domestica L.) tartja önálló fajnak, ezen belül a kökényszilvát (P. insititia) alfajnak tekinti,

9 Kárpáti Z. viszont mindkettőt önálló fajnak rendszerezi.

10 A szilvák felosztására egy rendszer kidolgozása fontos feladat lenne, de ez szinte megoldhatatlan, mivel a Prunus domestica L. genetikailag tiszta származék sorát kellene előállítani. A szilva származásával kapcsolatban a botanikusok többségének az a véleménye, hogy a Kaukázus környékén keletkezett a kökény (P. spinosa L.) és a cseresznye szilva (P. cerasifera Ehrh.) természetes kereszteződéséből. Zsukovszkij szerint létrejöttében a P. vachuschuttii Bregadze, a kaukázusi alücsa is közrejátszott.

11 A szilva eredetére vonatkozóan ,4. de Candolle megállapítja, hogy egész Kis-Ázsiában, a Kaukázus déli tájain és Perzsia északi részében vadon növő alakjában megtalálható. Európai őshonosságát kétségbe vonja. A kökényszilva viszont véleménye szerint vadon terem Dél-Európában, Szicíliában, Örményországban, a Kaukázus déli részein.

12 K. u. F. Bertsch a vadszilva őshonosságát Kis-Ázsiába helyezi, onnan került Itáliába.

13 J. Baas, véleménye, Rybin állásfoglalása alapján az, hogy a Kaukázusban és Közép-Ázsiában sem tiszta származék sorú vad szilva, sem vad kökény szilva nem fordul elő, csak hibrid alakjaik. Európai honosságát sem ismeri el. Úgy véli, hogy mindazok a leletek, melyek Közép-Európában a történelmi idők előtti korokból származnak, csak elvadult kultúr szilvák kő magvai.

14 HL. Werneck a régészeti magleletek elemzése során arra a következtetésre jutott, hogy a szilva különböző alakkörei Közép-Európában már a neolitikumban őshonosak és hogy e területen a kökény és a cseresznyeszilva kereszteződéséből alakultak ki. Mindkettő a tölgykeverékerdőkben őshonos és a tőlük származó 5. MohácsyM. 1946. 389-396. 6. Baas, J. 1951.19. 7. Baas, J. 1974. 376. 8. Werneck, H. L. 1955. 9-22. 9.SOÓR. 1966. 252-253. 10. Kárpáti Z.-Terpó A. 1968/2.188. 11. Zsukovszkij, P. M. 1950. 313-314.; Tempir, Z. 1966. 121. 1Z De Candolle, A. 1894. 220, 222. 13. Bertsch, K. u. F. 1949. 111. 14. Baas, J. 1951. 21.