Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1975-1977 (Budapest, 1978)
P. Erményi Magdolna: Forrástanulmány a régészeti korokból származó csonthéjas gyümölcsleletekről Közép-Európában
természetes hibrideket a neolitikumban a települések közelében szándékosan ültették, ahol kedvező életfeltételek mellett tovább fejlődtek és számos új alakjuk alakult ki. 15 Vavilov és P. M. Zsukovszkij, felosztása alapján a szilvának, kökény szilvának, cseresznyeszilvának elsődleges génközpontja az „Elő-Ázsia központ". 16 MándyGy. a szilváknál Elő-Azsiát tartja elsődleges származási helynek, másodlagos központnak a Földközi tenger mellékét és Európát tartja. 1 7 A különböző forrásokban leírt csonthéjas leletek ismertetésénél figyelembe kell venni azt a tényt, hogy egyes szerzők a kőmagvaknál az oldalak közötti távolságot veszik szélességnek és a háti és a hasivarrat közötti részt vastagságnak (ezt Röder nyomán Baas, Werneck és Opravil stb. alkalmazzák). Más szerzők éppen ellenkezőleg jelölik a szélességet és vastagságot (Neuweiler, Heer, Hegi, Bertsch, Knörzer, Tempir, Patay). A kultúrszilva már a németországi, ausztriai, svájci neolitkori leletekben előfordul. 18 A botanikusok feltételezik, hogy ezek már a primitív kultúrforma több típusát képviselik, melyek feltehetően a mezolitikumban kerültek Közép-Európába, ahol évezredek során kialakultak formaköreik a spontán és tudatos keresztezések útján létrehozva mindazokat, melyeket ma már oly nehéz lehatárolni. Magyarországról neolitkori szilvalelet ezideig nem ismeretes. Felsőszüéziából említenek már e korból szilvakőmagleleteket Kluczborkból ésNowe Cerekwiewből (Potischbach — nyugati Ratibore). 19 A vonaldíszes edények népe kultúrájából,Nyugatnémetországból, Bedburgból 1 db szenesedett kökényszilvakőmag származik (h: 10,2; sz: 6,1; v: 4,4 mm). Knörzer véleménye szerint termesztett gyümölcs magja, mivel Közép-Európában vad kökényszilva nincsen. 20 Rawensburg-Schussental területén, ártéri homokból 2 db kőmag származik (h: 6—7,8; sz: 4—4,5; v:3mm). 21 A Szovjetunió területén Dnyetrov-Prut kerületben a szilva maradványai a korai tripoljei kultúrában (i.e. IV. évezred) is megtalálhatók. Elszenesedett csonthéj töredékeit tárták fel nagyszámban zNovij Ruszesti településen. A leletek tanúbizonysága szerint ezek olyan primitív szilvákhoz tartoztak, amelyeknek kőmagva és gyümölcse is nagyméretű volt (a cseresznyeszilva kőmagvainál nagyobbak és laposak). A hasi varrat jól látható, a kőmagvak alapjánál a hosszanti barázdák jól kivehetők, felső részük sima. Nyilvánvaló, hogy e területre a neolitikumban már behurcolták a cseresznyeszilva gyümölcsét, kőmagvát vagy hibridjeit, melyek a további kereszteződések sorából a szilva jellegű hibrideket képezték, ahogy erről a feltárt töredékek is tanúskodnak (a cseresznyeszilva könnyen kereszteződik a kökénnyel, kajszival, szilvával). Az ilyen gyümölcsök jelenlétéről, e kor későbbi időszakáról (i.e. III. évezred) még egy lelet tanúskodik. Ez egy szilvakőmag lenyomata a Varvarovka XV. számú lelőhelyéről (késő tripoljei kultúra). E lelet Z. V. Janusevics szerint cseresznyeszilva és vadkajszibarack kereszteződéséből származik, mivel magán viseü az ilyen 15. Werneck, H. L. 1956. 119-120.; La Baume, W. 1961.42. 16. Kárpáti Z.-Terpó A. 1971. 149. n.Mándy Gy. 1971. 202. 18. Tempir, Z. 1966. 121.; Werneck, H. L. 1956. 115.; Bertsch, K.u.F. 1949.108. 19. Opravil, E. 1963. 25. 20. Knörzer, K. H. 1974. 181. 21. Bertsch, K.U.F. 1949. 108.
