Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1975-1977 (Budapest, 1978)

P. Erményi Magdolna: Forrástanulmány a régészeti korokból származó csonthéjas gyümölcsleletekről Közép-Európában

maradtak a nedves vagy szárazabb rétegekben és többnyire a lakóhely padlózatából és hulladékgödrökből kerültek elő. A gyümölcsmaradványok szenesedése a raktározott anyag tűzvész által történő elégésekor keletkezhetett vagy az élelem előkészítésénél, aszalásánál, pörkölésénél. A gyümölcsfélék közül az alma, körte és mogyoró található nagyobb mennyiségben. 3. Lenyomatok. A történelem előtti időkből származó kerámiaedényeken és a lakóházak tapasztott falán keletkezett apró bemélyedések — melyek növényi részekből származtak — is fontos forrásanyagot jelentenek a kutatás számára. A negatív lenyomat elasztikus anyaggal kitöltve pozitív formává válik, aminek segítségével megállapítható az anyag morfológiája. A meghatározás e leletanyagnál nehezebb. Kevés gyümölcsfaj lenyomat fordult elő . (Pl. almamag) 4. Pollenvizsgálatok. A pollenvizsgálatok értékes adatokat nyújtanak a növényvilág fejlődéséről. Gyümölcsre vonatkozó vizsgálati eredmények ezideig nem ismeretesek. Kivételt képez a Corylus (mogyoró), amely már (60 000—52 000 időszakból) a Pinus-Betula-Picea fázis korából kimutatható. E gyümölcsfaj a boreális (9000-7500) és az atlantikus fázisban (7500—5000) terjedt el legjobban.

3 5. A fás növényi maradványok xylotomiai és anthrakotómiai vizsgálata is nagy segítséget nyújt a vegetáció- és termesztéstörténet kutatóinak. A gyümölcsfélék közül egy Prunus sp. és Cornus (som.) meghatározása ismeretes előttem, amely hazai, Bükk hegységi barlanglelet és 60—52 000-s időszakból származik.

4 A gyümölcsleletekkel kapcsolatos megállapítások egységesítése nehéz, mert a szerzők a leleteket a legkülönbözőbb formában ismertetik. Egyes tanulmányokban a növényi maradványokat teljes részletességgel ismertetik. Ilyenkor pontos morfológiai leírást és méretadatokat közölnek, recens vad- és kultúrfajták egybevetésével, összehasonlítás alapján következtetnek a leleteknél a növényfaj vad vagy termesztett formájára. Igen sok esetben viszont hiányoznak az ilyen jellegű feldolgozások, többnyire csak közlik az illető gyümölcsfaj jelenlétét, esetleg a darabszámot adják meg. Ez a tanulmány az irodalom alapján igyekszik az egyes gyümölcsfajok régészeti korok és országok szerinti kimutatására és mindig az eredeti műben közöltek alapján rögzíti és foglalja össze az illető fajra vonatkozó adatokat, azzal a céllal, hogy a további hazai kutatásokhoz a különböző forrásanyag felhasználásához segítséget nyújtson. Prunus domestica L. szilva A szilva alakköre rendkívül gazdag, éppen ezért rendszerezésük is sokféle. Eredetük, elterjedésük kérdésében az egymáshoz közelálló bélyegeik megjelölésében a botanikusok nézete eltérő. Országonként a fajok, illetve alfajokon belül más és más változatcsoportok alakultak ki és ezért egy-egy nagyobb területegységre pl. Középeurópára egy összefoglaló meghatározási kulcsrendszer még nem jött létre. A régészeti maganyag osztályozásánál emiatt nehézségek adódnak. Igaz, hogy a magvak az öröklődés szempontjából a legállandóbb jegyeket őrzik, mégis összehasonlításuk, azonosításuk a recens és más lelőhelyekről származó fossilis leletekkel az említett okok miatt problematikus és függvénye annak, hogy a leletet elemző botanikus melyik rendszerezést veszi alapul és 3. Járainé KomlódiM. 1966. 85. 4. Járainé Komlódi M. 1966. 85.