Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1975-1977 (Budapest, 1978)

P. Erményi Magdolna: Forrástanulmány a régészeti korokból származó csonthéjas gyümölcsleletekről Közép-Európában

azokat a fontosabb ismertetéseket kiemelni, amelyek a témához a legtöbbet nyújtották.

2 A botanika a gyümölcsöt ehető termésnek jelöli. Az alábbiakban mégis a kertészetben általánosan használt és ismert gyümölcs, ill. csonthéjas gyümölcs kifejezést alkalmazom és nem a fenti botanikai megnevezést. Az egyes gyümölcsfajok régészeti korokból származó leleteinek ismertetése a hazai és külföldi irodalom alapján A római korig egész Közép-Európában a gyümölcsre vonatkozó emlékanyag igen kevés. A számos irodalom áttekintése alapján megállapítható, hogy a gyümölcs leletekre vonatkozó utalás, más, főleg gabonaneműekhez viszonyítva nagyon elenyésző, időben és térben erősen szétszóródott. Azok a következtetések, melyek a viszonylag nagy mennyiségű növénytermesztési anyagból az egyes korokra csaknem egyértelműen megállapíthatók, a gyümölcs esetében nem érvényesek. Éppen ezért jelentős viszont a gyümölcstermesztés történetének feldolgozásánál minden adat, hiszen a legkisebb lelet is bizonyítja az adott korban a gyümölcs jelenlétét. A leletanyag különbözősége a lelőhelytől és a feltárás körülményeitől függ. A növényi anyag fennmaradása romlandósága miatt nehezebb, mint a régészeti leletanyag más tárgyi bizonyítékai. A légmentes helyekről előkerült anyag jobb állapotban marad fenn, míg a szellősebb rétegekben inkább csak az elszenesedett lelet fennmaradása lehetséges. A lelőhelyek feltárásánál az ásatok többsége hosszú időn keresztül a növényanyagra kevésbé figyelt fel, leginkább csak akkor, amikor az egyes rétegekben szembetűnő volt nagyobb mennyiségük. A korszerű régészeti kutatás ma már az emlékanyag legkisebb részleteire is felfigyel, mert világossá vált, hogy az egykori népek története, mindennapi élete csakis minél teljesebb, minél szélesebb körű kutatással ismerhető meg. Az egyes korokból származó növényi részek a következő formákban maradtak fenn: 1. Nem szenesedett anyag: csaknem valamennyi a talajvíz felső szintje alatt légmentes helyen tárolódott a feltárásig. A gyümölcsmagvak az őskori hulladékgödrökből, de főleg középkori hulladék- és emésztő vermekből, kutakból kerültek elő nagyobb mennyiségben. A sclerenhymatikus és kutinos részek, elsősorban a csonthéjba zárt termések maradtak fenn a legjobb állapotban (többnyire a Prunus és Rubus fajok, a mogyoró és dió). A nem szenesedett lelet meghatározása és összehasonlítása könnyebb, mint a más formában előkerülőké. 2. Szenesedett növényi részek. Többnyire kemény, rideg anyagúvá váltak, különösen a szabad tűznél szenesedettek. A lassan, extrém feltételek mellett szenesedett leletek vizsgálata valamivel könnyebb. A szenesedett növényi maradványok egyaránt meg2. A Magyar Mezőgazdasági Múzeumban csereanyagként jelentős különlenyomat gyűjtemény van, mely ugyancsak messze nem teljes, de számos olyan tanulmányt tartalmaz, mely a jelentősebb régészeti növényleleteket ismerteti. E tanulmány összeállításánál igen nagy segítséget nyújtott. Ezúton mondok köszönetet P. Hartyányi Borbálának és Nováki Gyulának, akik rendelkezésemre bocsájtották ezt az értékes gyűjteményt és munkámat mindenben támogatták. Ugyancsak köszönetet mondok Zdenek Tempirnek is, aki jónéhány különlenyomattal gazdagította gyűjteményünket.