Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1975-1977 (Budapest, 1978)

Vajkai Zsófia: Régi magyar dohányfajták és termesztésük (Juhász Árpád emlékanyag a Magyar Mezőgazdasági Múzeum adattárában)

Debreceni. A magyar dohánytermesztés zömét tette ki igen hosszú ideig. Régi híres fajtaelemei a szamosháti, tatárfalvi, barnaszamos. A későbbi fajtaváltozatok debreceni, Beregi-piros,

32 sárgaházai minőségileg gyengébbek voltak már. Egyaránt köztermesztésben volt a Nyírségben, Borsodban és a Dunántúl. Levelei nagyok, de kevesebbek, levélállása hibás. Levélerezete durva, emiatt nehezen ég. Tenyészideje hosszabb, emiatt színesedése tökéletlen és bizonytalan. Ennél a dohánynál csakúgy, mint a tiszainál a világos szín, finom jelleg, ritka és vékony erezet, jó illat és enyhe íz biztosítása volt a kitűzött cél. A rekonstrukció után ökológiai alapon szétválasztott mintegy 16 Debreceni fajtaváltozat minőségileg lényegesen meghaladta az előző évi kevert terméseinek értékét. Tiszai dohány. A debrecenihez teljesen hasonló volt,

33 csak még durvább, s ezért szivargyártási anyagot egyáltalán nem adott. Juhász Árpád feljegyezte, hogy pl. a tiszacsegei dohányt a próbaszívásra berendelt munkások közül egy sem tudta elszívni.

34 Fő termelési körzetei: Kápolna, Jászberény, Jászkisér, Mezőkövesd, Miskolc, Szolnok, Tiszaroff. 4. Juhász Árpád által nemesitett Debreceni dohánytö 1926. MMA 6137 Kerti dohányok Régebben Kerti dohánynak neveztek minden kis területen, házikertben termesztett dohányt. Közülük csak a Maros öntéstalaján, a Rétháton termesztett fajta eredményei voltak úgy-ahogy kielégítőek. A Juhász Árpád által irányított szelekció a Rétháti jelleget a bajcsi és a paksi fajtaváltozatban rögzítette. 32. Ezt a változatot csak a vásárosnaményi körzetben termesztették ,,Beregi-piros" néven. Lévén az egyetlen „piros" virágú termesztett dohányfajtánk (2 változatban). Ez a fajtaváltozat őrizte meg a virág színében az alapot képező Marylandi fajta jellemző tulajdonságát. Ez a legrégibb szamosháti tájfajta. (Kisfaludy Mihály szíves közlése.) 33. Genetikailag a Tiszai és Debreceni dohány között nincs is lényeges különbség. Az eltérő „Tiszai" elnevezésnek oka a termesztési körzet, a szolnoki Tiszai Dohány termesztési Felügyelőség Tisza-vidéki területe. Minősége a termesztési helyének ökológiai viszonyai szerint igen változó volt. A tiszamenti öntéstalajoktól távolabb fekvő könnyebb talajok a debrecenivel azonos minőségű anyagot szolgáltattak. (Kisfaludi Mihály szíves kiegészítése ) 34. MMA I. 2361.