Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1975-1977 (Budapest, 1978)

Vlcskó Lajos: Szempontok és adatok a magyarországi növénytermesztésben elterjedt ipari módszerek agrártörténeti feldolgozásához (1945—1975)

A következő évtizedekben a mezőgazdasági termelés munkafolyamatait a további automatizálás, a még nagyobb gépegységek és ipari energiaforrások igénybevétele fogja jellemezni. A javítókapacitás és létszámigény csökken. Jelentősen nő viszont a képzett szakemberek iránti igény. Ilyen korszerű vezetésben a traktoros nemcsak vet, hanem rádiót is kezel, monitoron ellenőrzi a vetés minőségét, fotocellákkal felszerelt vetőgéppel dolgozik és munkája során általában a művezetés teendőit is ellátja. Ez tehát a fejlődés útja, amely az automatizálás tendenciáit is meghatározza. A kukoricatermesztési rendszerek kialakulásának ismertetése során érintettük a tárolási veszteségeket. Hasonló veszteségek — főleg a szélsőséges időjárás miatt — egyéb növények termésének tárolása során is előfordulnak. Emiatt jelentős tartalékainkat nem tudjuk megfelelően megőrizni és hasznosítani. Ezen elsősorban üzemi szárítók létesítésével, illetve a meglévő szárítókapacitások bővítésével segítettek. Az e téren jelentkező fejlődés során komoly gondot jelentett a szárítókomplexumok optimális nagyságának meghatározása. E munka során a mezőgazdasági üzemek differenciált nagysága, vetésszerkezete, termésátlagai és a szárításra kerülő termékek mennyisége alapján modelleket dolgoztak ki. E modellek az országos tervezésen kívül segítséget nyújtottak az egyes üzemek szárítókapacitásának megtervezéséhez is. A forró levegős szárítóberendezések üzemeltetésének gazdaságosságával kapcsolatosan elvégzett számítások azt mutatják, hogy a szárító létesítésével és üzemeltetésével kapcsolatos költségek folyamatos üzemeltetés esetén gyorsan megtérülnek. Nem számítva a szárítással biztosított belső értékek (vitaminok, fehérjék stb.) megőrzése üzemi és népgazdasági jelentőségét. Egy ilyen rövid tanulmány keretei adta lehetőségek csak egy pár, az iparszerű növénytermesztés fontosabb gondjának érintőleges ismertetését, elemzését tették lehetővé. Az ismertetett megoldások is azonban jól tükrözik az iparszerú módszerek térhódításának szükségességét, jelentőségét. Igazolják, hogy a tudományos-technikai forradalom korunk bonyolult, összetett társadalmi jelensége. Komplex jellegét bizonyítja, hogy napjainkban gyors és gyökeres változások zajlanak le egyidejűleg a technikában, a tudományban, a termelés jellegében, az emberi munka tartalmában, formáiban, a fizikai és a szellemi munka viszonyában, a munka termelékenységében, az egyes emberek ismereteiben, tudati- és életkörülményeiben. A tudomány és a technika gyors ütemű fejlődése igen rövid idő alatt és nagy gyakorisággal változtatja az ember munka- és életkörülményeit. III. IV.