Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1975-1977 (Budapest, 1978)
Selmeczi Kovács Attila: Agrotechnikai változások a XIX. századi repceművelésben Magyarországon
4. A sorok feltöltésével hatásosabban lehet védekezni a téli fagyok és nedvesség ellen. 5. A repcemag és szalma jobb minőségű lesz. 6. Magasabb a terméshozam. 54 A két művelésforma közötti terméskülönbséget a korabeli felmérések (átszámítva) kb. 200-300 kg-ra tették holdanként. 55 Ez pedig meggyőzően bizonyította a sorművelés előnyét, amely biztonságosabbnak is bizonyult. Mindezek után mégis vissza kell térnem a repce szórvavetésének kérdéséhez. Ugyanis a nagybirtokokon a munka gyorsasága, a kisgazdaságokban az eszközhiány hatott ennek a munkatechnikának a pártolására. A múlt század közepén, amint egyik gazdasági kézikönyv írta: „Még most Magyarországon legközönségesebb a szórtvetés". 56 Azonban ez nem jelenthette egyértelműen a repceművelésnek teljesen a gabonaneműekéhez hasonló kezelését, mert egy figyelemre méltó közlés szerint (1842): „Sok vidéken a' szórva vetett repczét meg is szokták kézi eszközzel kapálni". Ez az ismertetés — a kisgazdaságokat általában jellemző kézikapáláson kívül — tájékoztat a szórvavetett repcének gépi soros megműveléséről is, amelyet a nagyobb gazdaságokban már ekkor többfelé alkalmaztak. 5 7 A sajátos munkatechnika lényege az, hogy a szórva elvetett repcét a téli fagyok előtt a töltögető ekével, amit taligára kötöttek, sorokat kialakítva húzták végig a sűrűn álló növények között. A töltögetőeke taligájának szélességét a kívánt sortávolságnak megfelelően választották meg (pl. a 2 láb széles sortávolsághoz 4 láb széles taliga kellett), majd az első sort gondosan egyenesre húzták, a többi sornál pedig az egyik taligakerék mindig az előző barázdán ment. Az így keletkező sorokat az eke egyúttal feltöltötte, a sorközökben pedig kivágta a növényt, ami zöldtrágyaként szolgált. 58 Tavasszal a repceföldet a sorbanvetetthez hasonlóan lókapával megművelték, majd ismét fel töltögették. 5 9 A szórvavetés kapálással történő megművelésének természetesen többféle, kisebb-nagyobb mértékben eltérő változata is előfordult. Pl. az egyik gazdasági újság 1860-ban azt tartotta legjobbnak, ha a szélesen szóró vetőgéppel bevetett és leboronált repceföldre „négy hét múltán, midőn a repcze állása már megítélhető, négy kapájú krumplivonalozót viszünk rá, s a repcze földet hosszában átbarázdálva, ily módón feltöltögetjük. Hogy össze ne nőjenek a sorok, szükséges mintegy egy hét múltán egy fogatú krumpli- vagy repczekapát alkalmazni, és ezzel a vonalat erősebbé tenni s a növénynek is több földet adni. Kevéssel a tél beállta 54. T. 1842. 965-6; KEBLOVSZKY A. 1843. 1484; KAPITÁNY S. 1847. 11; KÉGLY S. 1865. 69; NAGY J. 1865. 366; stb. 55. A terméstöbblet 4-6 mérő a sorművelésnél. FG 1860. 205. - Egy másik kimutatás szerint 1 hold kézzel vetett repce 14—16, míg sorosan művelve 18-26 pozsonyi mérő magot adott. KEBLOVSZKY A. 1843. 1485. - A repce sorművelésével rendkívül kiemelkedő terméseredményt értek el 1836-ban a Somogy megyei Kéthelyen, amelynek részletes számítását adja közre MG 1843. 1149—50. A sorvetést főként nagyobb hozama miatt tartja előnyösebbnek PINCKERT, F. A. 1857.47. 56. KORIZMICS - BENKÖ - MORÓCZ 1858. 52. 57. MG 1845. 891-2. 58. THEGE P. 1856. 374. 59. 1842-ben a kisgazdaságok számára hasznos és eredményes műveléstechnikaként ajánlja, részletes leírás alapján a MG 1842. 96-7.
