Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1973-1974 (Budapest, 1975)

Matolcsi János: Sertéstartás a Közép-Volga és a Káma vidékén az I. évezredben

A magyar őstörténet szempontjából különös figyelmet érdemel Haveszon, JJ. feltételezése a csuvas és a göndör szőrű magyar sertés rokonságáról, amely körülmény szerinte prebolgár időkbe nyúló csuvas-magyar kapcsolatokra mutat.

63 Megállapították, hogy a magyar göndör szőrűhöz hasonló csuvas sertés alsó zápfogsorának alveoláris hossza 85—109 mm között változik. Hozzá hasonlítják a Vetluga menti kora vaskori sertéseket, amelyeknek csontmaradványait vizsgálva Formozov, A.N. az alsó zápfogsoruk alveoláris hosszát az előbbiekéhez hasonlónak, vagyis 92—109 mm közöttinek mérte.

64 Ezeket a rokonsági problémákat, illetőleg a velük kapcsolatos fejtegetéseket utóbb Krasznov, J.A. elevenítette fel és a Volga-menti erdős övi sertések értékelésének középpontjába állította.

65 Magyar részről a kérdést senki sem tanulmányozta, pedig annak két oka is lett volna. Nyelvészeink szerint ,disznó' szavunk egyezik a csuvas nyelv ugyanolyan jelentésű szavával,

66 másrészt Hankó Béla a szalontai sertést honfoglaló őseink Kelet-Európából hozott sertésének tartotta.

67 Vajon nincs-e kapcsolat e feltevés és a szovjet szerzők véleménye között? Ennek elbírálásánál legnehezebb a fajtakérdés tisztázása. A szovjet szerzők munkáiból ugyanis nem derül ki, hogy a göndör szőrű magyar sertés elnevezés alatt melyik fajta értendő. A magyar sertésre vonatkozó adatok többnyire Nathusius, H. munkáiból származnak,

6 8 amelyben a megjelölésnél a származás helyét tartották fontosabbnak. Végeredményben ha a méretek felvételének idejét is figyelembe vesszük, két fajta jöhet szóba: a már említett szalontai sertés és a mangalica sertés. A kihalt szalontai sertés Kelet-Európából való származásának régészeti és csonttani bizonyítása eddig nem sikerült. A mangalica sertés dél-európai származásáról vallott nézetek sem eléggé bizonyítottak ahhoz, hogy a Kelet-Európába vezető nyomok keresésére éppenséggel ne lehetne gondolni. Csakhogy a mangalica sertés már nemesített fajtájú,

69 amelynek a kiindulási alapot képező parlagi ősét kellene keresni. Ilyen szempontból viszont több ősi fajta jöhetne szóba, hiszen századunk elején hazánkban 8 parlagi sertésfajtáról beszéltek. Ezért a fajták eredetére vonatkozó fejtegetések helyett annak a véleményünknek szeretnénk hangot adni, hogy ma már reménytelen vállalkozás lenne olyan nagy mértékben megváltozott fajták kelet-európai rokonságának keresése, mint amilyen a szalontai és a mangalica sertés volt végső kifejlődésében. A csuvas és a magyar sertés hasonlatossága annyiban nem szorul különösebb vizsgálatra, amennyiben mindkét fajta primitív típusú, mostoha tartási körülményeket jól tűrő, jó ellenállóképességgel bíró parlagi fajtájú állat volt. Nem hagyható viszont megjegyzés nélkül, hogy Haveszon, JJ. e két fajta eredetének és leszármazásának más sertésfajtákétői eltérő útját tételezi fel.

70 Az előbbiekben kifejtett véleménynek megfelelően magunk a csuvas és göndörszőrű magyar sertést — mint minden más 63. Uo. 314-315. 64. Formozov, A.N. 1951. 184. 65. Krasznov, J.A. 1971. 100. 66. BárcziG. 1941. 52. 67. Hankó B. 1939. 333. 68. Nathusius, H. 1864. 69. MatolcsiJ. 1975. 173. 70. Haveszon, JJ. 1933. 340 és kk.