Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1973-1974 (Budapest, 1975)

Matolcsi János: Sertéstartás a Közép-Volga és a Káma vidékén az I. évezredben

sertésfajtát — scrofa-származéknak tekintjük.

71 Sajátosságaik a háziasítás körülményei között fellépett mutációknak, tenyészkiválasztásnak, valamint a tartási módoknak tulajdoníthatók. A csuvas sertést elfogadhatjuk, mint a Közép-Volga vidék ősi primitív típusú házisertésének jellegzetes típusát, amely ősidők óta elterjedt volt a Vetluga, a Káma, a Vjátka, a Bjelaja és a Csuszovaja folyók mentén. A magyar őstörténet gazdasági bázisának vizsgálata szempontjából azonban nem a csuvas és a magyar sertés rokonságának kérdése a legdöntőbb. Ennél a részletnél fontosabb, hogy a Volga és a Káma mentén élő őseink ismerték a sertéstartást, maguk is tartottak sertést, és a gazdasági fejlettségnek legalább olyan fokán álltak, mint más Volga menti népek az i.sz. I. évezrednek a magyar honfoglalás előtti évszázadaiban. ll.MatolcsiJ. 1975. 166.