Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1973-1974 (Budapest, 1975)

Selmeczi Kovács Attila: A repcetermesztés alakulása a XIX. században Magyarországon

tanúskodik.

92 A repce vetésterületének csökkenése a század legvégén szintén számottevő: az 1895-ös 84 939 kh-ról 1900-ban 53 813 kh-ra esett.

93 A statisztikai munkák eredményvizsgálatai egyértelműen a repcetermesztés hanyatlását állapították meg, amelynek legfőbb okát a termés bizonytalanságában látták.

94 A repce művelésterületének gyors mérséklődése, és a századvég terméseredményeinek kevésbé feltűnő ingadozása, ami különösen az 1850-es évekkel való összehasonlításnál tűnik legjobban szembe, a re pce termesztő üzemek struktúrájában bekövetkező változásra enged következtetni. A repceművelés virágzásának néhány évtizede alatt bebizonyosodott, hogy a repce az egyik legbelterjesebb művelést megkövetelő növény.

95 A tartósan kedvező terméseredményt csak a belterjesen gazdálkodó, megfelelő munkaerővel rendelkező nagybirtokok tudták elérni. Ezeken az általában állattenyésztő nagybirtokokon a repcepogácsát takarmányozásra használták fel, így a repcetermesztés növelte az állattenyésztésből eredő hasznot is.

96 A megfelelő művelést, tőke — vagy hozzáértés hiányában biztosítani nem tudó nagybirtokok és kisüzemek számára a repce, a század közepének konjunkturális évtizedei után, egyre kevesebb reménnyel kecsegtetett. A néha komoly veszteségekkel járó próbálkozások pedig ezeket a gazdaságokat sokszor végleg elriasztották a repce műveléstől.

9 7 A kisüzemek nagy része a század vége felé a biztonságosabb napraforgótermesztésre tért át. A napraforgó, a sajátos szegélymüvelés kialakítása révén, különösen a kisgazdaságok számára vált előnyösebbé.

98 A XIX. század végére a parasztbirtokon a napraforgóval szemben a repce vetésterülete jelentéktelenné vált.

99 A paraszti kisüzemek kilépése a repcetermesztésből, annak földrajzi visszaszomlását is eredményezte. A századvégi legjelentősebb termesztési körzetek határa a korán kialakult művelési zónákat közelítette meg. A termesztéskörzetek nagyságrendjének változása a század közepe után az alföldi (tiszavidéki) megyéknek a repceművelésben megnövekvő súlya szerint tolódott el (Vö. I. Melléklet). Ezek hamarosan túlszárnyalták a dunántúli körzeteket. 1882-ben legtöbb repcét — az országos termésmennyiségben való 92. A repce termesztésterülete 1870-1895 között évtizedenkénti átlagokban a következőképet mutatja: 1870-1879 1880-1889 1890-1895 1896 89 113 91 553 55 576 46 952 ha MKOMS III. 1897. 19. 93. MSK XVII. 1900. 10. 94. KSÉ 1890. 150. — A repce műve lésterületének rendkívül nagy esést tulajdonított Cserháti S. 1901. 305. 95. Vö.DitzH. 1874. 372. 96. Gunst P. 1970. 233. — A XIX. században a gyapjúkonjunktúra alatt korszerűsített nagybütokok legnagyobb része jelentős repceművelést űzött. Vö. Mérei Gy. 1948. 57-91. 97. Krre utalsz //. 1874. 372. 98. A napral'orgóművelés XIX. századi kibővüléséhez részletesebben 1. Selmeczi Kovács A. 1970. 103. skk. 99. Balogh I. 1965. 366. — A paraszti üzemben Hódmezővásárhely, Szabadka, Újvidék és Zombor kivételével sehol sem honosodott meg a repce, de itt sem tartósan. Balogh I. 1961. 8.