Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1973-1974 (Budapest, 1975)
Vlcskó Lajos - Für Lajos — Fábián Gyula: A mező-, élelmiszeripar, erdő- és vadgazdaságtörténeti múzeumi tevékenység fejlesztésének egyes kérdései
kiállítások anyaga a háborús cselekmények során, zömében megsemmisült. A mezőgazdasági termékeket feldolgozó iparnak olykor négy különböző tárcához való tartozása sem segítette elő az élelmiszer- és faipar történetének kutatását, feldolgozását, emlékeinek rendszeres megmentését; ilyen jellegű kiállítások rendezését. Az iparágak egyes üzemei, főleg gyártörténeti anyag gyűjtésével foglalkoztak. E munkának gyorsabb lendületet adott az a körülmény, hogy egyes iparágak, üzemek 75—100 éves évfordulójára került sor. Ezek méltó megünneplését a megfelelő történeti anyag összegyűjtésével, feldolgozásával szorgalmazták az iparágak. A Magyar Mezőgazdasági Múzeumban is csak 1970-ben alakulhatott meg az Élelmiszeripari Osztály és kezdődhetett meg a rendszeres múzeológiai munka. Csak ezután indulhatott meg a Múzeumban az Élelmiszeripari Archívum megszervezése, majd a Tejipar, a Paprikaipar történetének feldolgozásával megfelelő időszaki és vándorkiállítások megrendezése. A faipar területén a Múzeum állandó használati kiállításán túl, egyéb számottevő történeti feldolgozás, kiállítás nincsen. A térképészet és földmérés új feladatként 1972-ben jelentkezett a Múzeum életében, egy erről szóló miniszteri döntés értelmében. E téren egyenlőre a helyzet felmérése után — megfelelő koordinációval — lehet a munkát elkezdeni. 5. Az agrártörténet néhány múzeológiai kérdése A jelenlegi helyzet elsősorban múzeológiai-elvi okokból feltétlenül tisztázásra vár. A paraszti-népi, zömmel agrár-emlékek területén az esetek többségében olyanfajta gyűjtőmunka indult meg, amikor minden fellelhető régi eszközt, azoknak szakszerű meghatározása nélkül, összehordanak, megfelelő hely hiányában ideiglenes, raktárszerú helyiségekben tárolják, vagy különböző típusú emlékszobákban, esetenként emlékházakban helyezik el s rendeznek be az összegyűjtött tárgyakból paraszti szobát, konyhát, vagy a falusi kisiparnak egy-egy régi műhelyét mutatják be. Legtöbbször azonban nem a maguk helyén, nem a termelésben betöltött funkciójuk szerint jelenítik meg az eszközöket, inkább a különlegesség keresése és bemutatása lényeges vagy döntő. Legfőbb ideje lenne tehát tisztáznunk az agrártörténet és az etnográfia gyűjtőkörébe sorolható tárgyak elkülönítését; nemcsak a múzeumi gyűjtőkörök elválasztása kívánná ezt így, de az egyes tárgyak tudományos értéke és meghatározása, a tudomány számára való felhasználása is ezt követelné. Az agráremlékeket elsősorban azért kell összegyűjtenünk és megőriznünk, hogy a régen használt tárgyak és eszközök, de maguk az egyes dokumentumok is a kort, az adott gazdasági-társadalmi viszonyokat jellemezzék. Agrárszempontból csak a termelésben betöltött szerepükből vonhatók le azok a következtetések, amelyek a korabeli mezőgazdasági termelésre, a fejlődés adott fokára és útvonalaira vetnek világot. Az agrármúzeológia és agrártörténet tehát egyfelől az adott termelés szerkezetében, másfelől az időbeli fejlődés folyamatában betöltött funkcióját szemléli az összegyűjtött vagy összegyűjtésre kerülő agráremlékeknek. A kor, a történelmi idő tette szükségessé, hogy új társadalmi alapokon fejlessze tovább a Magyar Mezőgazdasági Múzeum az agrártörténeti gyűjtő és feldolgozó munkát. Ez tette szükségess, hogy országos hatáskörrel életre hívja a Magyar Mezőgazdasági
