Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1973-1974 (Budapest, 1975)
Selmeczi Kovács Attila: A repcetermesztés alakulása a XIX. században Magyarországon
évek elején kibontakozott gyors fellendülésekor szerzett. Ezt az 1873-1885 közötti terméseredmények jól szemléltetik. 74 A repceművelés 1873. évi rekordja az 1854. évi kimagasló terméseredményre emlékeztet. Az ingadozás mértéke azonban hasonló a megelőző két évtizedéhez. Kiegyensúlyozottabb terméseredményt és szolidabb ingadozást az 1880-as évek első fele mutat, amelynek átlaga jónak minősíthető a 100 000 ha termőterülettel, és az egy millió hl vagyis kb. 700 000 q terméseredménnyel. Ezeknek az éveknek a hektáronkénti termésátlaga is kedvező. Kiemelkedő terméseredményt ez az évtized is produkált, az 1881. évi megközelítette az 1873-as rekordévet. A repcetermesztés XIX. század közepén bekövetkező jelentős kibővülése és művelésének három évtizeden keresztül megmutatkozó virágzása egyedül a rapszodikusan visszatérő rendkívül magas évi terméseredményekben mutatkozik meg. A rekordévek száma egyre ritkább lesz az 1870, 1880-as években. Később ilyen kimagasló számokkal nem is találkozunk. Ez már a repce lassú visszaszorulásáról tanúskodik. A re pce termesztés mértékének alakulását tükröző számsorok rendkívüli nagy ingadozása részben a növény sajátosságából ered, amely nagyon érzékeny az éghajlati viszonyokra, és a rovarkártevőkre. Pl. 1851. őszén, amikor főként a kisebb birtokosok sokkal több repcét vetettek, mint a megelőző évben, a férgek pusztításai miatt sokat fel kellett szántani. 1852. tavaszán pedig a kései fagyok a májusban virágzó repce kétharmadát semmisítették meg. Ugyanez ismétlődött 1852. őszén ill. 1853. tavaszán. 75 1853-ban a rendkívüli méretben kibővülő vetésterület számára nagyon kedvező volt az időjárás, aminek eredményeként a hazai repcetermesztés a legnagyobb méretét érte el a két és fél millió pozsonyi mérő terméssel. Az 1860-as évektől a repcetermés ingadozása még erőteljesebbé vált. Egy kimutatás szerint pl. 1880—1885 között a repcével bevetett területek 16,8%-a pusztult el elemi csapás következtében. 76 A repceművelés területének nagy ingadozása nem lehetett egyedül az időjárás szeszélyeinek és a rovarkártevők időnként rendkívül nagy pusztításainak 7 7 következménye. Ditz Henrik a gyakorta visszatérő szűk termés okát nem annyira a mostoha éghajlatban, mint inkább a művelés módjában látta. 78 Az 1860-as években hanyatló gabonakonjunktúra, a gabonaáraknak a jobban termő években sorozatosan jelentkező alacsony ára, a kisgazdaságok tömegét és a tőkeszegény nagybirtokokat egyaránt csábította a repcével való kísérletezésre. 79 Az ilyen gazdaságokban a repce ritkán kapott 74. Az 1873-1876. közötti adatok Bálás Á. - Hensch Á. 1896. 126., a további évek adatai a NSÉ 1883-1886. és KSÉ 1890. 149-150. kiadványokból származnak. 75. GL V/2. 1853. 565. 76. Bálás Á. 1889. 195. — 1886-ban a repce vetésterületének 11,55%-a, a búzának 4,42%-a, a kukoricának 5,32%-a veszett ki. KSÉ 1887. 103. Az arány a többi évben is hasonló volt. 77. Pl. a honvédbogár (Entomoscelis Adonodis Fab.) 1856-ban Torontál megyében, 1865-ben Pest megye északi részén pusztította el a repcevetéseket, tömeges fellépésével. Rodiczky J. 1889. 22. 78. Ditz H. 1874. 370. 79. Vö. Balogh I. 1965. 389. -- Erdélyben 1855 óta a gabona árának mind alább esése miatt terjedt a repce, a korabeli vélemény szerint (GL 1864. 713.).
