Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1973-1974 (Budapest, 1975)

Vlcskó Lajos - Für Lajos — Fábián Gyula: A mező-, élelmiszeripar, erdő- és vadgazdaságtörténeti múzeumi tevékenység fejlesztésének egyes kérdései

1. A Magyar Mezőgazdasági Múzeum tevékenységének bővítése A múzeum gyűjtőtere ugyanakkor tovább szélesedett. A vertikális integráció révén létrejött az élelmiszer és fagazdaság egységes komplexuma, ami szükségképpen vonta maga után azt, hogy a múzeum gyüjtőtevékenységét — az utóbbi időkben a MÉM — ki terjesztette az élelmiszeripar valamennyi ágazatának a múltjára is. Új feladatként jelentkezett ezzel egyidőben az agrár térképészet és földmérés tárgyi és dokumentációs anyagának, emlékeinek gyűjtése is. Ezzel párhuzamosan a mezőgazdaságban rohamos tempóban múzeumi tárgyakká váló eszközök — gazdasági értéküket elveszítve — valósággal mintegy múzeumot kerestek maguknak. így jött létre a Magyar Mezőgazdasági Múzeum budapesti központi múzeumán kívül Szilvásváradon a lipicai lótenyésztéssel kapcsolatos kiállítás. A Dunántúlon ehhez mintegy kiegészítésként járulva Sümegen á Ménösszpontosító Állomás egyik termében pedig a lószerszám kiállítás nyilt. 1972-ben Keszthelyen megépült és megnyílt a Majormúzeum első létesítményeként — egy régi magtárhelyiségben - a Georgikon történetét reprezentáló, a XIX. századi Balatonvidék szőlőművelését s a gabonatisztítás, tárolás módját és eszközeit bemutató kiállítás. A Majormúzeum természetszerűleg tovább bővül majd, magába foglalva végül a régi tanügyi épületet is, hogy így teljes képet nyerjünk a XIX. századi mezőgazdasági termelés és mezőgazdasági szakemberképzés múltjáról. 1972-ben kezdődött megSzécsényben a Forgách-kastély helyreállítása. A kastélyban e munkálatok előrehaladtával wűfa'szúrf-történeti kiállítás kerül majd berendezésre. A Somogy megyei Lábodon, egy ott megvásárolt vadásfegyvergyüjteményből kiállítás rendeződik 1973—74-ben. 1971 őszén Kecskeméten újólag felvetődött a gondolat, hogy az Alföld nagy szőlő telepítőjének és az egész homoki szőlőgazdálkodás megújítójának emlékére, egyálta= Ián: a homoki szőlőtelepítés és szőlőtermelés jelentőségét kellőképpen kiemelve Kecskemét határában, Miklós-telepen szőlészeti és borászati múzeum szerveződjék. Ennek körzetében az itt lévő területeken fajtagyüjteményt kívánunk létrehozni, amelyhez — a lehetőségekhez mérten — a világ valamennyi jelentősebb borászati intézményei is hozzájárulnának: így kerülne itt számos különleges fajta termesztése, s a legrégibbtől a legmodernebbekig bezáróan a feldolgozó eszközök használata bemutatásra. Sopronban az Erdészeti- és Faipari Egyetemmel karöltve fagazdálkodás-történeti múzeum szervezése indult meg. Ugyancsak 1973-ban kezdődtek tárgyalások az Állatorvostudományi Egyetem és a Magyar Mezőgazdasági Múzeum vezetői között a közelesen felszabaduló régi tanügyi épület egyikében az állatorvostudomány történetének, a kimagasló professzorok munkásságának bemutatására. Tolcsván 1972, nyarán, a volt Rákóczi kastélyban, a Hegyalja borászatát bemutató kiállítást avatott a Múzeum. Hosszas viták nyomán végre határozat született, hogy Hortobágy legyen az ország első nemzeti parkja. A nemzeti park létrehozása azért is jelentős számunkra, mert ezáltal a magyar állattenyésztés történetének egyik legnagyobb és leghosszabb korszakát sikerül majd méltó környezetben felidézni. Ezen a tájon élnek azok az őshonos állatfajták,