Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1973-1974 (Budapest, 1975)
P. Hartyányi Borbála - Nováki Gyula: Növényi mag- és termésleletek Magyarországon az újkőkortól a XVIII. századig. II
A leletek alapján az árpa a neolitikumtól kezdődően minden korszakban jelentős volt hazánk területén. Termését már a dévaványai újkőkori lakótelepen a kétszemű búzától elkülönítve tárolták. A szemtermés alapján azonban a fajok megbízható elkülönítése ugyancsak nehéz. Ebből adódik, hogy 41 esetben „árpa"-val jelöltük a leletet. A kétsoros árpa meghatározása az újkőkori zengővárkonyi és ezt követően 9 későbbi korú lelőhelyen, a többsorosé a bronzkori Baracs-Bottyán sánci és más 11 lelőhelyen történt. Harmadik gabonanövényünkről, a rozsról legkorábbi adatunk a bronzkor közepéről származó Ároktő-dongóhalmi lakótelepről ismeretes. A rozs az eddig vizsgált lelőhelyek közül 33 esetben fordult elő. Az egyes korszakokban tapasztalt gyakorisága arra utal, hogy a Kárpátmedence egész területén hosszú ideig a búza és az árpa mellett, csak másodlagos növényként jöhetett számításba. A római kortól kezdődően viszont általánosan elterjedt. Több lakóhelyen találtuk tisztán, így pl. a római kori Budakalászon, Budapest III. Lajos úti lelőhelyén. Keveréknövény ként a búzával, többek között Tácon, Sopronban és a későközépkori Dunaföldváron mutattuk ki. A köles szemtermése a bronzkorszaktól kezdődően 27 lelőhelyen fordult elő. Nagyobb mennyiségben önálló növényként már Lengyel koravaskori telepén előkerült. Az elszenesedett szemek egy része pelyvásan, másik része hántoltán maradt meg. A gabonafélék közül legkevesebb adatunk a zab elterjedésére van. Összesen 18 lelőhelyről került elő növényi lelet, közülük 13 lelőhelyről hélazab, amelynek legkorábbi előfordulása a bronzkori Tószeg-laposhalmi telepen volt. Abrakzab aXVI-XIII. század végéről származó Hollókő — Vár növényi maradványai közül és egy XVIII. századi levéltári anyag mellékletéből származik. „Zab" elnevezéssel jelöltük a későrómai Budakalász-Luppa csárdai, és a XVI. századi Kaposvár-kaposszentjakabi bencéskolostor leleteit. A fenti helyek többségén a zab szemtermését a gabonafélék között csak szórványosan találtuk, kivéve a római kori barbarikumból származó Szirmabesenyő-sajóparti feltárást, itt a zab és a kétszemű búza aránya 7:3 volt, továbbá a honfoglaláskori visegrádi lelet, ahol egyéb gabona szemtermése nem került elő. Az elszenesedett gabonaleletek között telephelyenként különböző arányban egyéb kísérőnövények, mai értelemben gyomok is voltak. Életformájukat tekintve közülük az áttelelő, egyéves gyomfélék előfordulása volt a leggyakoribb, amelyek ősszel, vagy tavasszal keltek ki, és a gabonával egyidejűleg érlelték meg termésüket. Ezek közé tartozik a konkoly, a galajfélék és a rozsnokok. A konkoly már a korai bronzkor végéről és a középső bronzkorból származó Békés-várdombi lakótelep búzamaradványai között jelen volt és a XVIII. századig valamennyi korszakban megtaláltuk. Ugyancsak gyakran előfordultak a galajfélék is, melyek legkorábban az újkőkori Pá rí-Alt acker dűlői gazdag kétszemű búzaleletben voltak. A nyári gyomfélék közül, amelyekre jellemző, hogy a telet mag állapotban átvészelve tavasszal kelnek és nyár elejétől őszig virágoznak, — a keserüfűfélék és a libatop-félék megjelenése volt számottevő. A tavasszal kelő és kora nyáron már magot érlelő u.n. tavaszi gyomok közül a vadrepce és a hélazab előfordulása volt gyakoribb. Figyelembevéve azonban a gabonafélék között a jelenkorban elterjedt gyomfajok számát, ezekhez viszonyítva a régészeti leletekben lévők gyakorisága igen alacsony. Ez
