Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1973-1974 (Budapest, 1975)

Gunst Péter: Kelet-Európa gazdasági-társadalmi fejlődésének néhány problémája (Különös tekintettel az agrárfejlődésre)

termeltek, míg a lakosság szükségleteinek kielégítése a továbbra is primitív kis- vagy háziiparra hárult. E kelet—európai országok nehézipara is, könnyűipara is elsősorban kivitelre termelt, mint a mezőgazdaságban az árutermelő nagyüzemek. Az iparfejlődés tehát mindezek következtében részben egyoldalú volt, részben pedig nem játszott akkora szerepet a lakosság életében, mint az a nemzetgazdaságban, vagy a nemzeti jövedelemben statisztikailag kimutatható. Az ipar és a belső piac között nem volt, s még ma sem olyan a kapcsolat, mint Nyugat—Európában. Kelet—Európa (különösen nyugati fele) ipara tehát egészen sajátos helyzetben van, amennyiben sokkal inkább függött az exporttól, mint a fejlett iparral rendelkező nyugat-európai országoké, ahol ugyan az ipar minden ága jelentékeny exportot bonyolított le, de termelése alapjaiban a belső fogyasztásra épült, különösen létrejöttének időszakában és fejlődésének első fázisaiban. Kelet—Európában ez fordítva történt: az ipar létrejötte az exportnak köszönhette létét, s csak lassan épült rá a belső piac. Viszont éppen ebből a szempontból volt óriási jelentősége a földreformoknak, amelyek lehetővé tették a parasztság hatalmas, addig a belső piacról kívülrekedt részének azt, hogy bekapcsolódhassák abba. A földreformok révén vált a parasztság, ha csekély formában is, az iparcikkek közvetlen fogyasztójává, s így mégis azt kell mondanunk hogy a földkérdés megoldása volt az előfeltétele annak, hogy Kelet—Európában az ipar betölthesse azt a szerepet a gazdaság rendszerében, mint Nyugat—Európában. 4. Az állam szerepe. A gazdasági fejlődésben Kelet—Európában az államnak egészen sajátos szerep jutott osztályrészül. Az ipar kifejlesztése, a mezőgazdasági termékek piacra juttatásához az infrastrukturális beruházások (vasútépítés, útépítés, folyók csatornázása, stb.) biztosítása is olyan hatalmas tőkéket igényelt, amelyek itt nem halmozódtak fel a társadalomban úgy, mint Nyugat-Európában. Ezért itt az állam biztosította azt, részben külföldi kölcsönök, s azok visszafizetésének garantálása formájában, részben közvetlen beruházások révén. Az állam már kezdettől fogva sokkal erőteljesebben avatkozott be a gazdaság fejlődésébe, mint Nyugat—Európában, és sokkal közvetlenebb formában. A XVII. századtól ugyan a nyugat—európai államok is erősödő befolyást gyakorolnak a gazdaságra, de ez a nagy gazdasági világválságot követő évtizedektől eltekintve csupán igen közvetett formában, elsősorban a külkereskedelmet szabályozó eszközökkel történt. Kelet-Európában azonban Nagy Pétertől kezdve tanúi lehettünk az állam közvetlen és igen aktív gazdasági tevékenységének. Az államnak ez a közvetlen beavatkozása a gazdaságba ezért mindvégig egyik jellemzője maradt a kelet-európai gazdasági fejlődésnek.