Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1973-1974 (Budapest, 1975)

Gunst Péter: Kelet-Európa gazdasági-társadalmi fejlődésének néhány problémája (Különös tekintettel az agrárfejlődésre)

egész földgolyóra kiterjedt, magával hozva a fejlettebb és fejletlenebb kultúrák (gazdasági—társadalmi struktúrák) találkozásából minden osztálytársadalomban elkerülhetetlen népirtást is, — hogy csak a legszélsőségesebb példát említsem.) Nyugat—Európának ez a gazdasági hatása Kelet—Európára jellegzetes módon kezdettől fogva a nyerstermékek terén mutatkozott meg, lettek légyen azok mezőgazdasági cikkek, vagy ércfélék. Ami az utóbbiakat illeti, a szélesedő nyugat—európai gazdaság nemesfém szükségletét az Újvilág felfedezése előtt elsősorban Kelet—Európából lehetett fedezni. A nemesfém és rézbányászat gyors kifejlődése Magyarországon és más kelet—európai országokban a XIV. századtól éppen ebben leli magyarázatát. A nemesfémeket vagy feldolgozatlan állapotban, vagy pénzzé vert formában exportálták, és értük használati eszközöket, fogyasztási cikkeket (fegyverek, ruhák, szövetek, stb.) importáltak Kelet—Európába. A nyugat-európai technikai fejlődés vívmányai iránt ugyanis itt az uralkodó osztály körében igen élénk kereslet támadt. (Mindjárt itt mondjuk el, mennyire jellegzetes pl. az öltözködés terén az, hogy a „divatot" ettől kezdve Nyugat-Európa diktálta, amit Kelet—Európában csak az uralkodó rétegek tudtak átvenni, hiszen csak ezek rendelkeztek az ehhez szükséges anyagi eszközökkel. Már a fejlődés kezdeti szakaszaiban élesen elkülönült a köznép, a parasztok viselete a magasabb társadalmi rétegekétől. Nyugat—Európában a paraszti, a polgári viselet szorosan követte az uralkodó rétegekét, az új formák és anyagok viszonylag gyorsan terjedtek el, Kelet—Európában viszont évszázadokig tartott ez a folyamat. S az egyes kelet—európai országokban sem egyforma ütemben és mértékben terjedt el az új divat. Magyarországon és Lengyelországban pl. nemcsak az arisztokrácia, de a köznemesség tehetősebb, vagy középső rétegei is nyugati viseletet hordtak, míg a Balkánon, vagy Oroszországban csak az arisztokraták viselték azokat, s a nemesség széles tömegei is az ősi „nemzeti" viselet hordozói maradtak még néhány évszázadon át). A nemesfémek iránti kereslethez hasonló, de jelentőségében talán még nagyobb az a mezőgazdasági termékek iránt mutatkozó kereslet, ami Nyugat—Európában a XIV. századtól támadt. A városi fejlődés kibontakozása, a lakosság számának növekedése olyan igényt támasztott az élelmiszerek iránt, amit Nyugat—Európa már nem tudott a saját termeléséből kielégíteni. Különösen a városok lakosságának húsigénye volt az, amit a közvetlen ellátó körzetekből már nem lehetett fedezni, s egyúttal ez volt az a termék, amelyet könnyen is lehetett szállítani, ill. amelyet nem kellett szállítani, mert a saját lábán jutott el a fogyasztó piacra. Nem véletlenül fejlődik igen gyors ütemben a XIV. sz. második felétől a szarvasmarha kereskedelem, s nő meg Kelet—Európa (Magyarország, Lengyelország, a román fejedelemségek, stb.) Nyugat—Európába irányuló szarvarmarha kivitele. A mezőgazdasági árutermelésnek ez az első nagyobb jelentkezése Kelet—Európában, s egyúttal ez az a gazdasági faktor, amelyik lehetővé teszi a mezővárosoknak, ezeknek a városi méretű lakossággal rendelkező nagykiterjedésű falvaknak a kialakulását ezekben a körzetekben. Utaltunk már rá, hogy ezeknek létrejötte minden valószínűség szerint szorosan összefügg az árutemelő állattenyésztéssel, s most ismét csak azt emelhetjük ki, hogy ez a településtípus csak ott jön létre, ahol a gazdaságban a mezőgazdasági árutermelés, Kelet—Európában az exportáló állattenyésztés a döntő' tényező (az amerikai kontinensen is így volt ez a vasutak előtt, pl. Észak—Amerikában a XVIII. sz. végétől vagy Argentínában. Csak a vasútvonalak kiépülése után játszott szerepet a településforma továbbfejlődésében az exporton nyugvó gabonatermelés).